Rákóczi u. 65.



Bene

Bene (or.: Бене) Beregszásztól 12 kilométernyi távolságra a várostól délkelet irányban az Ungvár - Rahó országút mentén fekszik. A helyi érdekű vonatok a településen megállnak.

Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy nemcsak a beregszászi borvidék, hanem egész Kárpátalja egyik legkiesebb faluja. Dél felől a Nagyalföld sík rónájának pereme szegélyezi, észak felől felsorakoznak a Kárpátok nyúlványai. Éghajlata rendkívül meleg, mivel a hegyek megvédik a hideg északi szelektől - olvashatjuk Horváth László helyi nyugdíjas tanító Barangolás a benei szőlőhegy múltjában c. könyvében.

Történelem

A falu írott története 1269-től datálódik. Bhene, IV. Béla király adománylevelében, mint János Péternek fia, és Márton Jánosnak fia birtokaként szerepel. Az 1333-as pápai tizedek lajstromában a helység mint katolikus anyaegyház szerepel, melynek Kelemen nevű lelkésze három garasban váltotta meg a tizedet. A kutatások szerint minden valószínűséggel az őslakosok erdőkitermelő jobbágyok voltak.

A középkorban a falu egy része mint jobbágytelepülés a szomszédos kovászói váruradalomhoz tartozott, a kisebb része nemesi birtokokat képezett. A község nevesebb birtokosa volt az elmúlt évszázadok során: Beregi Helele, a kusai Jalcsi család, Szilágyi Erzsébet, Mátyás anyja, a Ruszkai, a Dobó, a Székely, a Perényi, a Matucsinai, a Rátonyi, a Makkay, a Vásárhelyi és a Pogány család. A helységet 1567-ben a tatárok felégették, a lakókat elhurcolták. Negyvenhét telek lett lakatlan, csak öt népes ház maradt.

1593-ban a lakosok földesurukkal és 1458-ban épült kőtemplomukkal áttértek a protestáns hitre.

1657-ben II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi trónszerzési hadjáratát megbosszulandó Lubomirszkij lengyel herceg martalócai felégették a falut a templomával együtt. II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban említi, hogy 1703. Július 14-én Benénél ereszkedett le csapataival a hegyekből és kelt át a Borzsa folyón. Mindez közvetlenül a legendás tiszabecsi átkelés előtt történt. Ezt megelőzően neves földink, Papp Mihály Esze Tamással már járt Rákóczival Lengyelországban. Együtt bontották ki a felkelés zászlaját Tarpán, Váriban majd Beregszászon. A Vári zászlóbontás után a megyei hajdúkkal vívott összecsapás foglyait Benébe kísérték és feleskették a fejedelem hűségére.

Az 1848-49-es szabadságharcban 51 benei önkéntes vett részt. A helyi református lelkésszel az élen a Galícia felől benyomuló osztrák Barkó tábornok hadai elleni harcban.

1918 őszén a falut megszállták a románok, 1919 tavaszán pedig már a csehek, akik 1938-ig maradtak, amikor is visszacsatolták Kárpátalja egy részét az anyaországhoz.

1944 novemberében a sztálinisták 141 férfit hurcoltak el Benéből málenykij robotra. Innen 32 falubeli soha nem tért haza.

Napjainkban

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Benének 1350 lakosa van. Lakói néhány ukrán családtól eltekintve magyarok. Túlnyomó részük református, a többi római, illetve görög katolikus.

Az itt élőknek igen régóta a kedvező fekvésű domboldalakon megtermett szőlő és gyümölcs - a legutóbbi negyed évszázad során elsősorban az őszibarack - jelentette a fő jövedelemforrást. Amint vidékünkön megérik az első gyümölcs, a településen az országút menti kapukban megjelenik a ládákba, kosarakba kirakott szamóca, cseresznye, valamivel később a sárgabarack és a meggy. A sort az itt elterjedt 6-8 különböző (érésidejű) őszibarackfa termése folytatja. Majd július közepén, végén megjelenik a szőlő, s ez "uralja" a terepet egészen október végéig. A munkaképes lakosság túlnyomó része főleg gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Az utóbbi 6-7 évben ehhez társult az intenzív - szintén árutermelő jellegű - paradicsomtermesztés. A hágón túlról érkező kereskedők az itt termett gyümölcs mellett tehát most már a paradicsomot és az uborkát is felvásárolják.

2001 szeptemberében a helység központjában adták át a modern faluházat, amelyet Budapest XI. kerületi önkormányzata anyagi hozzájárulásával sikerült felépíteni és berendezni. A faluház kiállítótermében kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból rendszeresen rendeznek kiállításokat, tárlatokat.

A község területén több vegyes bolt szolgálja ki a vásárlókat. A központban a hangulatos Adri presszó várja a vendégeket. Mellette nemrég gazdabolt nyílt. A helységnek református parókiája van.

Turizmus, látnivalók

A XIV. századi ma is működő református, román-gótikus stílusban épült temploma megtartotta középkori jellegét: szűk lőrésszerű ablakokkal, keletelt szentéllyel és támpilléres toronnyal. A tatár és a lengyel dúlások nyomán beomlott boltíves födémét 1670-ben laposra cserélték. A templom tetőszerkezete jelenleg felújítás alatt áll.

Római katolikus egyházának újraalapításának ideje és az anyakönyvezés kezdete 1940. A római katolikusok által használt templomban tartják szentmiséjüket a görög katolikus hívek is.

A falu lakói 1992-ben emlékművet állítottak a sztálinizmus és a II. világháború áldozatainak. Ebben az időben hozták rendbe az 1944 őszén megölt és itt eltemetett magyarországi hadifoglyok síremlékét.

Hangulatos kirándulóhely a község fölött emelkedő, szőlővel is beültetett meredek sziklahegy. Napozásra, fürdésre alkalmas a Borzsa folyó, különösen annak a borzsovai duzzasztógáthoz közeli része (3 km-re van a településtől). A beneiek híven őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét. A hagyomány szerint a fejedelemnek kedvenc tartózkodási helye volt az itteni Kerek-hegy. A hegyaljai mezőn is számon tartanak egy Rákóczi-pihenőt, távolabb húzódik a zászlóbontás helye, ahol Esze Tamásék gyülekeztek. A népi hagyomány szerint az itteni Kelemen-hegy valamely barlangjában rejtették el a kurucok "tömérdek kincsét". Az egykori benei postaépület fölött lévő hegyhez - ahol talán egykoron vár volt - Kadacs vitéz szerelmi legendája fűződik. A helységtől néhány kilométerre keletre található a kovászói romvár. Ezt a községből egy rövidebb gyalogtúra keretében meglátogathatják az érdeklődők.

zöld falusi turizmus mozgalom néhány évvel ezelőtt indult el a községben. Jelenleg több-kevesebb rendszerességgel 15 család fogad vendégeket főként Magyarországról. Jellemző, hogy a beneiekhez nem csak nyáron, hanem télen is ellátogatnak a turisták. Ilyenkor a helyi szokásoknak megfelelően disznótoros vacsorával vendégelik meg őket. Az ide látogatók ilyenkor megkóstolhatják a "tűzlelkű" benei borokat.