Tiszaújlak

Tiszaújlak, a Tisza hidtől néhány méterre



Tiszaújlaki turulmadaras Rákóczi emlékmű

A tiszaújlaki Tisza-hídtól mintegy 200 méternyire, a határátkelő állomás közvetlen közelében egy mesterségesen emelt halom tetején áll a turulmadaras Rákóczi-emlékmű, amelyet a kuruc csapatok első győzelmes csatájának helyén emeltek.

1703 júniusában a Dolhánál vereséget szenvedett kuruc sereg nem oszlott szét, Bereg megye erdőibe menekült és csakhamar ismét összegyülekezett, majd Alsóvereckén át a Beszkid határhegy felé vonult, hogy bevárja a Lengyelországból érkező fejedelmet. Rákóczi 1703. június 26-án érkezett a határtól mintegy órajárásnyira fekvő lengyel Klimecre, majd ide rendelte a Beszkid hegy túlsó oldalán tanyázó és reá várakozó csapatokat, melyek dél felé meg is érkeztek. A katonák többsége azonban csak botokkal és kaszákkal volt felfegyverkezve, mindössze kétszázan rendelkeztek puskákkal. A csapat lelkesedése azonban határtalan volt, ami nagy részben vezérüknek Esze Tamásnak volt köszönhető, akit Rákóczi már korábban ezredesi rangra emelt.

A felkelők II. Rákóczi Ferenc közvetlen irányításával Munkács felé fordultak. A nép mindenütt ujjongva fogadta a fejedelmet. Munkácson 1703. június 27-én adta ki Rákóczi felkelésre szólító felhívását a magyar néphez.

A Latorca-parti városban mintegy 3 000 gyalogosra és 500 lovasra gyarapodott a fejedelem serege, az ellenfél azonban még mindig túlerőben volt, ezért a kuruc sereg Munkács alól kénytelen volt Beregszentmiklós, majd Zavadka felé visszavonulni. Itt találkozott Rákóczi a később hozzá mindvégig hű gróf Bercsényi Miklóssal, aki mintegy 600 fővel egészítette ki a fejedelem seregét. A kurucok között egyre nőtt a lelkesedés, sok új felkelő csatlakozott hozzájuk, közöttük sok ruszin nemzetiségű harcos, akik később mindvégig bátran küzdöttek Rákóczi zászlaja alatt. Nem véletlenül nevezte II. Rákóczi Ferenc a ruszinokat leghűségesebb alattvalóinak.

Gróf Lövenburg császári tábornok és gróf Csáky István Bereg megyei főispán mindent elkövettek annak érdekében, hogy ütőképes sereget állítsanak ki a felkelők ellen.

1703. június 27-én értesítették Rákóczit, hogy Szerednyére egy századnyi német lovasság érkezett. Azonnal fegyveres csapatot küldött ki ellene, amely azonban este minden eredmény nélkül tért vissza.

Rákóczi jelentősen meggyarapodott serege Munkács megkerülésével Beregszász felé indult, hogy onnan tovább haladva megszerezze a stratégiailag rendkívül fontos tiszaújlak-tiszabecsi révet. Serege 1703. július 9-én érkezett meg Beregszászba. A felkelők szétverték a császári helyőrséget és a Tiszához szorították vissza azt. Így már szinte az egész Bereg vármegye a kurucok ellenőrzése alá került. Rákóczi tábora 8 000 főre gyarapodott, átkelt a Tiszán, elfoglalta Vásárosnaményt.
Gróf Csáky István főispán levélben legalább egy századnyi gyalogost kért gróf Lövenburg császári tábornoktól, aki azonban július 13-án kelt válaszában tudatta, hogy addig, amíg Rákóczi seregének erejéről nincsenek pontos értesülései, katonákat nem küldhet. Ezzel tulajdonképpen magára hagyta a főispánt.

A felkelők, visszatérve a Tisza jobb partjára, megtámadták a tiszaújlaki sóházat, megfutamították az osztrák helyőrséget.

Rákóczi csapatai a Tisza egyik kanyarulatánál sorakoztak fel, ahol nemcsak a túlsó parton álló német és labanc gyalogság tüzétől voltak védve, de biztosan és nagy pontossággal tüzelhettek is az ellenségre. A kuruc lovasság zárt sorokban megrohanta az osztrákokat, rövid idő alatt szétverte a császáriak seregét. A megfutamodott csapatok egy része a Tisza felé menekült és a folyóban lelte halálát, más része pedig elesett vagy fogságba esett. A csatában elesett Kende Mihály alezredes is, aki sebesülten lovával a Tiszának hajtott és belefúlt a folyóba. A felkelők hatalmukba kerítették a tiszaújlak-tiszabecsi révet.

Ez az ütközet volt a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatája amelyben vállvetve hősiesen harcoltak a magyar és ruszin felkelők.

A csata után Rákóczi seregével Vári felé vonult vissza, miközben Csáky István és a megvert osztrák had Szatmár felé menekült, hajóit elsüllyesztette. Rákóczi csapatai győzelmesen vonultak előre, sorai egyre gyarapodtak. Esze Tamás ezredével Vásárosnamény felé indult, átkelt a Tiszán. Tábora néhány nap alatt nyolcezer főre gyarapodott.

A győztes csata helyén 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból való hazahozatalakor emlékoszlopot állítottak. Egy mesterségesen emelt négyzet alaprajzú domb tetejére obeliszket, tetejére gömböt állítottak, arra szárnyait kitáró turulmadarat helyeztek.

Évtizedekig fontos emlékhely volt ez a gyönyörű emlékoszlop a környék lakossága számára.

1945 tavaszán az emlékoszlopot lerombolták, a rendszerváltás után társadalmi összefogással azonban újra felállították és 1989. július 16-án ünnepélyesen újra avatták. Az emlékoszlop helyreállításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Bíró Andor, az egykori tiszapéterfalvai Határőr agrárcég elnöke. A munkálatok költségeinek zömét ez a gazdaság viselte.

Azóta minden év júliusában nagyszabású népünnepélyre kerül itt sor a magyar érdekvédelmi és kulturális szervezetek rendezésében és a kárpátaljai ruszinok képviselőinek részvételével.
Az ünnepség a tiszaújlaki egykori sóház falánál kezdődik, melyen emléktáblát avattak Esze Tamás tiszteletére. Innen a Tisza hídján át az emlékműhöz vonul az ünneplő közönség. Az ünnepséget vidám júliális zárja.

A sík rónaság közepén emelkedő mesterségesen feltöltött halom tetején álló emlékoszlop kovácsolt ráccsal övezett alapzatához márvány párkánnyal szegélyezett lépcsőfeljárat vezet. A tiszaújlaki Rákóczi-emlékoszlopnál megrendezett népünnepélyek alkalmából több tucat koszorú, sok ezer virágcsokor borítja talapzatát.

Szobrok Kárpátalján Érdekes helyek Érdekes helyek Kárpátalján Érdekes helyek Tiszaújlakon Emlékmű Emlékművek Kárpátalján Látnivalók Látnivalók Kárpátalján Szobrok Tiszaújlakon Turista látnivalók Látnivalók Tiszaújlakon Emlékművek Tiszaújlakon