Hungarian

Kategória

Petőfi-emléktábla a Munkácsi várban

Székhely

Gróf von Schönborn u. 42.

A munkácsi vár falán emlékeznek arról, hogy Petőfi Sándor a várban járt. Az emlékművet Rákóczifalva ajándékozta Munkács városának és a Rákóczi-kör tagságának. A márványtáblán külön  kiemelték Petőfi Sándor arcképét. Az emléktábla szövege:

1847. július 12-én
e várban járt
Petőfi Sándor
a nagy magyar költő
Rákóczifalva/Magyar Köztársaság/
ajándéka városunknak és a
Rákóczi-kör tagságának.

A magyar emlékszöveg mellett, a tábla bal részén ugyanezt a szöveget olvashatjuk orosz nyelven.

Térkép

48.431389, 22.6875

Galéria

Petőfi-emléktábla a Munkácsi várban
Hungarian

Kategória

Petőfi Sándor szobra, Ungvár

Székhely

Petőfi tér

1990. szeptember 29-én avatták fel Ungváron a Petőfi téren Petőfi Sándor szobrát. Az ötödik Petőfi Sándor szobrot: Gyula, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ecvador, Milano után. Ferenczy Béni szobrát a Magyar Köztársaság ajándékozta Ungvárnak.

Az avatáson beszédet mondott a Magyar Köztársaság elnöke Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk az ukrán parlament elnöke.

Petőfi Sándor 1847. július 11-én lépte át Ung megye határát. Elgyönyörködött a Latorca-menti vidék szépségében. A folyóról ezt írta: "folyása kanyargó, víze világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!"

Késő este érkezett Ungvárra. 154 évvel ezelőtt rótta Ungvár utcáit, s megörökítette itt-tartózkodását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez XII. episztolájában. 1847. október 12-én jelent meg a Hazánk című haladó lap második félévi 121. számában. Az írás nem talált barátságos fogadtatásra.

1847. július 11-én érkezik Petőfi Sándor a városba, majd innen július 12-én délelőtt folytatta útját Munkács felé.

Térkép

48.619714, 22.296461
Hungarian
Petőfi Sándor emléktáblája, Ungvár

Székhely

Petőfi tér 14., 2. Számú Művészeti Iskola

Kárpátalja magyarsága büszke rá, hogy második felsőmagyarországi útja során, 1847 júliusában átutazott ezen a tájon Petőfi Sándor. 1847. július 11-én lépte át Ung megye határát. Elgyönyörködött a Latorca-menti vidék szépségében. A folyóról ezt írta: „…folyása kanyargó, víze világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!”

Késő este érkezett Ungvárra. 154 évvel ezelőtt rótta Ungvár utcáit, s megörökítette itt-tartózkodását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez XII. episztolájában. 1847. október 12-én jelent meg a Hazánk című haladó lap második félévi 121. számában. Az írás nem talált barátságos fogadtatásra.

1847. július 11-én érkezik Petőfi Sándor a városba, majd innen július 12-én délelőtt folytatta útját Munkács felé.

A pangás és a hanyatlás korát megélő város nem nyerte meg a tetszését: „Ungvár egyébiránt szörnyű komisz város. Piszkos és rendetlen. Éppen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé" – írja a XII. levél záró soraiban.

A rendezetlenül, tervszerűtlenül épült város rászolgált a „szörnyű, komisz” melléknévre. Különösen rossz állapotban volt a város balparti része, ahol megszállt a nagy költő.

A Kassa-Munkács állami főútvonal kivételével a többi kövezetlen volt. A Sas-téren volt a terménypiac, itt díszelgett a Fekete Sas Vendégfogadó, ahol Petőfi megszállott. Egy korabeli dokumentumban ezt olvassuk a szállóról: „Vendégfogadó a sashoz! Ezen épület a hídon túl szilárd anyagból, zsindellyel fedve épült 1780-ik évben. Az utcáról három bejárata van: nyolc szobából, egy konyhából áll. Részint a bérlőnek lakásul, részint az idegennek és a városiak kényelmére szolgál.”

A vendéglő környéke szörnyű képet mutatott. A nyugati bejáratánál, mostani Győzelem utca, egy pocsolyás gödör állt. Megközelíteni a házat csak egy öt méteres hídon lehetett. A szállodát 1906-ban lebontották, s így alakult ki a mai Petőfi tér. 1911-ben a téren lévő iskola homlokzatára (ma: 2. Számú Művészeti Iskola) emléktáblát helyeztek el, melyet babérkoszorú vesz körül, bal oldalon, kard, lant, puska alakja van megformálva.

A felirat a következő:

Ezen a téren állott a Feketesas-vendéglő,
melyben 1847. július 11-12-ike közötti éjjel
PETŐFI SÁNDOR
megszállott
Emelte a Gyöngyösy Irodalmi Társaság
1911-ben

A tábla nehéz napokat élt át. A cseh hatalom megtűrte. A szovjetek lemeszelték.

Az Ungvári Állami Egyetem (ma Ungvári Nemzeti Egyetem) Magyar Tanszékének hallgatói 1972-ben Fodó Sándor tanárukkal együtt az éj leple alatt létráról megtisztították az emléktáblát, majd bronzzal befestették a betűket. Reggel a fehér márványtábla újra ragyogott. A hatalom nem akarta vagy nem vette észre. 1990-ben a KMKSZ Ungvári Járási Szervezete restauráltatta az emléktáblát.

Térkép

48.62, 22.29597
Hungarian
Petőfi Sándor emléktáblája, Beregszász

Székhely

Munkácsi u. 1.

Petőfi Sándor 1847. július 12-én Munkácsról tovább indult Beregszászra. A XIII. úti levelét így fejezi be: „Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem templom, hanem magyar kocsmáros.)". Munkács és Beregszász között, az országút mentén, mezőn szorgoskodó parasztokat, szénagyűjtőket látott. Ez adott ihletet a Meleg dél van versének megírásához. (1847. július 12.)

Késő este érkezett Beregszászra. Az 1839-ben épült Oroszlán Vendégfogadóban szállt meg. Ez ma már az egyetlen épület, mely szállást adott a költőnek (ma üzletek és az Illyés Gyula Nemzeti Színház foglalja el).

1987. szeptember 28-án a beregszásziak összegyűltek a volt Oroszlán Vendégfogadó épülete előtt, hogy felavassák az épület falára helyezett ukrán és magyar nyelvű emléktáblát. Ez az első magyar vonatkozású emléktábla. Addig csak forradalmároknak avattak emléktáblákat, akik a szovjet hatalomért harcoltak. A terrakotta emléktábla Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna alkotása.
 
A tábla bal sarkában Petőfi Sándor domborműve, a jobban a lovasszekér. Szövege:

Ebben az épületben szállt meg
Petőfi Sándor
1847. július 12-13-án.

A terrakotta emléktáblát Ortutay Zsuzsa szobrászművész és Iván Petróci ukrán író, a Műemlékvédő Társaság járási szervezetének felelős titkára leplezte le. A város lakosainak nevében Kerényi Gyula mérnök helyezte el a hála és a tisztelet koszorúját.

Beregszászi középiskolások magyar, orosz és ukrán nyelven Petőfi-verseket adtak elő, majd magyar és orosz forradalmi indulók hangzottak el a Városi Kereskedelmi Vállalat előadásában.

A költőre való megemlékezés jegyében zajlott le az író-olvasó találkozó is, melyre a város magyar könyvesboltjában került sor. Itt Dalmay Árpád, az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub elnöke és Dupka György a Kárpáti Kiadó szerkesztője, mutatta be, az emléktábla-avatására érkezett kárpátaljai magyar írókat, akik szóltak munkásságukról, arról, mit jelent számukra Petőfi hagyatéka, majd a nemrégiben megjelent Évgyűrűk című antológiájukat és más műveket dedikáltak.

Térkép

48.206378, 22.645252
Hungarian
Petőfi Sándor emléktáblája, Badaló

A badalói református templom falán gyönyörű, szürke márvány emléktábla őrzi Petőfi Sándor rövid pihenőjének emlékét. Az emléktáblát rózsaszín betonkoszorú veszi körül. Felette fehér gipsz díszítés: rózsa- és szőlőminta. Majd ezt piros-fehér-zöld vonalak. A gipszminta közepén: Petőfi Sándor arcképe gipszből kiöntve.

Petőfi Sándor nem sokáig maradt Beregszászon, erről Kerényi Frigyeshez írt levelében ezt olvashatjuk: "Folyó hó 13-án indultam Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken nem jártam ide utamban... Badaló mellett, Bereg és Szatmár megye közt jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem ezt a folyót! Talán azért, mert tetőtül talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és éppen az alföldön vándorol keresztül, az én kedves alföldemen."

De mielőtt átkelt volna a folyón, Badalóban a templom mellett megpihent, míg a lovakat megetették és megitatták: tartja a hagyomány.

1938 nyarán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség emléktáblát avatott a badalói református templom falán Petőfi Sándor itt tartózkodásának emlékére. Az avató ünnepségen többek között felszólalt a búcsúi születésű Ilku Pál is (a későbbi magyar művelődésügyi miniszter). Az emléktáblán a következő sorok olvashatók:

A Szatmár megyei Erdődre,
menyasszonyához utaztában
e szent falak tövében haladt el
1847. július 17-én
PETŐFI SÁNDOR
a magyar nemzet világhíres dalnoka
és a szabadság hősi halált halt apostola.
Emlékét az idők végezetéig megőrzik
a dalaira dobbanó magyar szívek.

E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi
szellemében dolgozó
Kárpátaljai Magyar Faluszövetség
állította 1938 nyarán.

Minden évben március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön, a környék lakosai ennél az emléktáblánál emlékeznek meg az 1848-1849-es szabadságharcról és annak költőjéről.

Térkép

48.108344, 22.634342

Galéria

Petőfi Sándor emléktáblája, Badaló