Széchenyi utca Beregszászban

A Széchenyi utca, Beregszász főutcája, a XIX. század végén épült be a beregszászi vasútállomás felépítése (1884) után. Ez az utca kötötte össze az állomást a város központjával, kezdetben Fő-utcának nevezték, később gróf Andrássy Gyuláról (1823-1890), Magyarország miniszterelnökéről nevezték el. A rendszerváltás előtt Lenin nevét viselte, mai nevét 1990-ben kapta. Ezzel rótta le kegyeletét Beregszász gróf Széchenyi István, a "legnagyobb magyar" emléke előtt. (Megjegyzendő, hogy a szovjet rendszer előtt a mai I. Franko utca viselte Széchenyi István nevét).

A Széchenyi utcán több nevezetes épület található. A vasútállomás felől a város központja felé haladva, először a 68. házszám alatt lévő épületet érdemes szemügyre venni. A szépen parkosított udvar mögött álló kastélyszerű épületben volt 1939-ig a vasúti osztálymérnökség, amely a Csaptól Királyházáig terjedő fő vasútvonal, illetve a Beregszász-Kovácsrét kisvasútvonal építésével, fenntartásával, üzemeltetésével foglalkozott. 1939-ben az osztálymérnökséget Husztra helyezték át és hozzácsatolták a Királyháza-Máramarossziget fő vasútvonalat is.

A Széchenyi és a Tinódi utca egyik sarkán áll a Méhes-palota, Méhes Samu neves beregszászi építészmérnök egykori bérháza.

Méhes Samu tehetségét több beregszászi középület és lakóház bizonyítja. A legszebb ezek között kétségtelenül az egykori Beregmegyei kaszinó épülete. Bár nem ő, hanem Besenszky Gyula munkácsi építész tervezte, az építésére kiírt pályázatot Méhes Samu nyerte el. Az építés 1912 tavaszán kezdődött és 1913 nyarán ért véget. Tagsága 1913. július 6-án tartotta első ünnepélyes közgyűlését a díszes nagyteremben.

A Méhes-palotával szemben, ugyancsak a Széchenyi és Tinódi utcák sarkán áll az egykori Kubovits-palota, amely a szovjet rendszerig az Alföldi Banknak adott otthont. Sajnos ez a gyönyörű, műemlék értékű épület jelenleg nagyon leromlott állapotban van, érdemes volna anyagi eszközöket vagy vállalkozókat találni restaurálására.

A Zrínyi és a Széchenyi utca sarkán álló épület Tamás (Tvaroska) Mihály író szülőháza. Tamás (Tvaroska) Mihály 1897. március 1-én született. A Beregszászi Állami Főgimnáziumban 1914-ben érettségizett, majd Budapesten a József Nádor Műegyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát. Ő tervezte többek között az egykori Gyermekáruház és a pénzügyőrség épületeit, mégis elsősorban nem mint tehetséges építészmérnököt, hanem mint kiváló regényírót és novellistát tartjuk számon. Súlyos tragédiaként élte meg Kárpátalja csehszlovák megszállását. Két part között fut a víz című regénye életrajzi motívumokra épült, főhőse Bodak Iván személyében nem nehéz felfedezni az író alakját. Írásaiban egyöntetűen elítélte Kárpátalja csehszlovák megszállását, ugyanakkor soha nem azonosult az irredenta, túlzottan magyarkodó mozgalmakkal, a magyar kisebbség fennmaradásának, érvényesülésének lehetőségeit kereste írásaiban. Szép Angéla című kisregényében egy szinte még gyermek asszony törvénytelen szerelmét és halálát írta meg. A mű hősei egytől egyig valóban élő emberek voltak, sokan magukra ismertek hőseiben és ezért üldözésnek vetették alá az írót, többször inzultálták, kiközösítették a város úri társadalmából. Végül is kénytelen volt elhagyni Beregszászt, 1939-től 1949-ig Budapesten dolgozott, majd Londonba, végül Ausztráliába emigrált, a melbournei műszaki egyetem tanáraként dolgozott.

A Beregvidéki Magyar Kulturális Egyesület születésének 100. évfordulóján emléktáblát avatott szülőházán (Csirpák Viktória alkotása).

Nevezetes épülete volt a Széchenyi utcának az egykori Donáth-szálloda, amely a mai járási rendőr-főkapitányság épületében volt. Mellette állt a Pálóczi-Horváth család lakóháza. Pálóczi-Horváth Lajos Beregszászban született, 1917-ben itt érettségizett, az első világháború után visszatért a frontról Beregszászba, mint több nyelvet beszélő személyt őt bízták meg a várost megszálló csehszlovák katonaság parancsnokságával folytatandó tárgyalással. Mélységesen megdöbbentette Kárpátalja csehszlovák megszállása, rövidesen el is hagyta Beregszászt.

A második világháború éveiben a Magyar Távirati Irodánál dolgozott, magyarra fordította a külföldi rádióadások anyagait, eljuttatta azokat ifj. Horthy Miklós "kiugrási irodájához", a nyilas uralom idején menekülteket rejtegetett, többek között Veres Péter írót. Ennek ellenére a Rákosi-rendszer 1951-ben halálra ítélte, ítéletét később 12 évi börtönre változtatták. A börtönben kezdte írni Beregszászról szóló önéletrajzi regény-trilógiáját, melyet azonban 1974-ben bekövetkezett halála miatt nem tudott befejezni.

Az Álompákász és a Két világ határán című önéletrajzi regényeiben mindenkinél hitelesebben ábrázolta Beregszász társadalmi életét a XX. század kezdetétől a trianoni békeszerződésig. Más íróktól (Illés Bélától, Ilku Páltól, Czabán Samutól) eltérően nem a baloldali érzelmű munkásság, hanem a dzsentrik világát, Beregszász úri társadalmának hétköznapjait, ünnepeit, társasági életét, politikai nézeteit ábrázolta lebilincselően és hitelesen.

Beregszászon 1991. február 5-én emléktáblát avattak tiszteletére a járási rendőrkapitányság épületén.

Utcák és terek Érdekes helyek Érdekes helyek Kárpátalján Érdekes helyek Beregszászon Látnivalók Látnivalók Kárpátalján Látnivalók Beregszászon