Beregszász

Sevcsenko utca



Sevcsenko utca, Beregszász

A Sevcsenko utca Beregász talán legszebb utcája. Nem épültek rajta szürke, egyhangú lakástömbök, rikító, hivalkodó színekre festett kávézók, üzletek, tulajdonképpen megmaradt olyannak, mint amilyen a XX. század elején volt. Földszintes polgári házai megőrizték küllemüket, nyáron hűvös árnyékot adó fasorai kellemes hangulatot keltenek. A XIX. század közepéig Árok utcának nevezték, majd Attila utca lett a neve. A csehszlovák uralom éveiben nem tudni milyen megfontolásból Orosz utcának keresztelték át, de a beregszásziak mindig Attila utcának nevezték. Mai nevét 1945-ben kapta...

A Sevcsenko és az Esze Tamás utca sarkán áll az egykori pénzügyőrség kétemeletes épülete, amely 1904-ben épült Tamás (Tvaroska) Mihály építészmérnök tervei alapján, akit városunkban elsősorban mint neves írót tartanak számon. Az épülethez szomorú emlék fűződik. 1944 novemberének közepén itt gyűjtötték össze 18-tól 50 éves korig a magyar férfiakat, hogy aztán innen a szolyvai gyűjtőtáborba hajszolják őket fegyveres kísérettel. Az épület falán, amely ma az 5. számú ukrán tannyelvű középiskolának ad otthont, márványtáblát avattak ennek a tragikus, szomorú eseménynek az emlékére. Minden évben Erzsébet-napján először ide zarándokolnak el a beregszásziak, hogy leróják kegyeletüket a magyarságukért elhurcolt, ártatlan honfitársaink emléke előtt, majd a Széna-téren felállított emlékműnél helyezzék el a kegyelet virágait és koszorúit.

A Sevcsenko utcán található a 6. sz. általános iskola, amely az egykori polgári fiúiskola épületében működik. Történetét az iskola 1940-ben kiadott évkönyvéből ismerjük, amely idézi Halász Ferenc, Bereg vármegye királyi tanfelügyelőjének 1886-ban kelt jelentését. Ebben többek között a következőket írta: "Beregászban már a hitújítás idejében - 1590-ben - létezett egy virágzó felsőbb tanintézet - amint ez Kondor Boldizsár esperes az 1660-1680. évekről lejegyezte - mely azonban a vallásmozgalmak korszakában (1713-1791) folyton hanyatlott, míg végre századunk közepén a mostoha körülmények miatt s biztos fenntartási alap hiányában a még addig felállított I-IV. osztályokkal együtt megszüntették. A gimnáziumi igazgatótanács kezdeményezésére az evangélikus református algimnázium 1874-ben államilag segélyezett községi jellegű polgári iskolává alakíttatott át..."

Véglegesen dr. Trefort Ágoston magyar közoktatási miniszter 1883-ban nyilvánította polgári fiúiskolává a tanintézetet, amelynek az 1886-1887. tanévben már hat osztálya volt. A fiúiskolát a leányiskolától 1939-ben választották el, a polgári leányiskola a Bocskai utcán lévő épületben folytatta tevékenységét (ma: 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola). A cseh uralom idején Kvakovszky László igazgató idején élte a polgári fiúiskola fénykorát, aki sokat tett annak érdekében, hogy minden elcsehesítési törekvés ellenére magyar szellemben nevelje a fiatalokat. Megalakult az iskola Petőfi köre, híres volt énekkara. Olyan neves tanárai voltak, mint Karádi László, Lengyel Mihály, Rokiczky Béla, Harsányi Elza, Schenkner Margit és sokan mások. A polgári iskola jeles tanulója volt Kovács Vilmos költő, akire méltán lehetünk büszkék, mint Kárpátalja kiváló, de tragikus sorsú írójára.

Az 1949-1970-es években ebben az iskolában tanított Drávai Gizella magyar nyelv és irodalom tanárnő, Pro-Urbe díjas pedagógus, aki arany betűkkel írta be a nevét városunk kulturális és irodalmi életébe. Az iskola bejáratánál emléktábla őrzi emlékét (Horváth Anna alkotása). Az iskolával szemben áll a görög katolikus templom, amely az egykori régi fatemplom helyén 1825-ben épült. A múlt század végén végzett restaurálása során Péchy István megírta történetét és azt egy fémládába zárva a harangtoronytól a második oszlop alá helyezte el.

A görög katolikus egyházközösség számbelileg a reformátusok és római katolikusok után a harmadik helyen állt Beregászban. Vezetői kimagasló szerepet játszottak városunk életében, különösen Ortutay Jenő görög katolikus kanonok, aki 1925-ben került Beregászra és az 1927. évi képviselőtestületi választásokon mandátumot kapott a városi képviselő testületbe, majd városbíróvá (polgármesterré) választották. Tíz éven át töltötte be ezt a tisztséget. 1938-ban mint tartománygyűlési képviselő meghívást kapott a magyar Országgyűlésbe.

Ortutay Jenő vértanúságot szenvedett hitéért, magyarságáért, a szovjet hatóságok 10 évi javítómunkára ítélték és a Komi Autonóm Köztársaságba száműzték. Ott is halt meg 1950 karácsonyán. Hasonló sorsra jutott Benda Kálmán, a Beregmegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat főmérnöke, majd igazgatója. Az ő kezdeményezésére és irányításával szabályozták a Vérkét, rakták ki fehér terméskővel a várost kettészelő medrét.

A cseh uralom éveiben elnöke volt a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kulturális Egyesületnek, a Beregmegyei Kaszinónak, aktív részt vett a Csehszlovákiában működött Egyesült Magyar Párt munkájában, a Tiszaháti Magyar Fogyasztási Szövetkezet, a Tiszaháti Magyar Bank, a Magyar Internátus Egyesület megszervezésében és megalapításában. 1939-ben beválasztották Bereg vármegye törvényhozási és közigazgatási bizottságába, a megye az Országgyűlés felsőházába delegálta. 1944 októberében 62 éves korában a szovjet hatóságok letartóztatták, haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték. A beregszászi öregdiákok emléktáblát avattak az Attila utca 9. sz. alatt lévő házának falán. Az Attila utcán állt dr. Linner Bertalan sebészfőorvos háza, aki 1919-től több mint 60 éven át szülővárosában dolgozott, több mint 44 ezer műtétet végzett, többek között szív- és agyműtéteket is. Emléktábla őrzi emlékét az Attila utca 13. szám alatt álló házának falán.

Utcák és terek Érdekes helyek Érdekes helyek Kárpátalján Érdekes helyek Beregszászon Látnivalók Látnivalók Kárpátalján