Beregszász

Bethlen Gábor utca 1.



Beregszászi posta

Ami Bereg vármegyét illeti, Pesttől való távoli fekvésénél fogva a nyilvános postakocsi-közlekedés előnyeiben csak később, a XVII. században kezdett részesülni. A levelek továbbítását lovas jobbágyokra bízták. Így például Rákóczi György fejedelem 1646. augusztus 5-én kelt oklevelével felmentette Anda Ferenc nevű nagylucskai jobbágyát a házadó fizetése alól mert 12 éven át mint postás szolgált a munkácsi várban. Ő volt az első postás vidékünkön, akinek neve fennmaradt az utókor számára.

Tököly Imre fejedelem udvarában külön postásokat tartott, akik évenként fizetésül 100 forintot és három pár csizmát kaptak.

A rendszeres postaforgalmat vidékünkön II. Rákóczi Ferenc szervezte meg, vezetőjévé a tokaji táborban 1703. november 12-én kelt rendeletével Szepessy Jánost nevezte ki, aki a megyében lovas postásokat volt köteles alkalmazni, akiknek a főbb útvonalakon éjjel-nappal útra készen kellett állni.

Munkácson az uradalmi írnok végezte a postakezelést, aki ezért a kassai főpostahivataltól évente 24 forintot kapott.

Munkács után 1787-ben Nagyszőlősön nyitottak postahivatalt, 1794-től kezdődően pedig rendszeres postajáratot szerveztek Munkácsról Guton, Beregszászon, Huszton, Halmin és Técsőn át egészen Máramarosszigetig. 1822-ben a Schönborn-uradalom elrendelte, hogy Gáton, Beregszászban, Csarodán, Vásárosnaményban postaállomások épüljenek. Báró Perényi Zsigmond Beregardóban nyitott postahivatalt, melyet aztán a megye többszöri sürgetésére 1836-ban Beregszászba helyeztek át.

1859 után Munkácsról Beregszászon és Huszton át a postakocsi hetente négyszer, hétfőn, szerdán, csütörtökön és szombaton járt. Egy másik postakocsi Pestről Debrecenen, Vásárosnaményon, Beregszászon, Munkácson, Polenán és Alsó-Vereckén át Galiciába hetenként kétszer, később négyszer közlekedett. Természetesen a postakocsik utasokat is vittek. 1874-ben a levéldíj átlag öt krajcárban volt megállapítva. 1877-ben már 19 postahivatal működött Bereg megyében - Alsó-Vereckén, Bátyúban, Beregszászon, Bilkén, Gáton, Kis-Almáson, Kisfaludon, Mezőkaszonyban, Munkácson, Nagylónyán, Polenán, Beregsomban, Beregsurányban, Szentmiklóson, Szolyván, Sztrabicsón, Tarpán, Mezőváriban és Vásárosnaményban. Beregszászban Szenkovszky Dezső volt az első postamester. A távíró-összeköttetés valamivel később alakult ki. Munkácson 1868. október 14-én állították fel az első távíró póznákat, majd néhány hónap múlva Beregszászon is távírdát nyitottak. A távíró vonalakat 1872-ig az országutak mentén fektették le, később a vasúti forgalom beindulása után a vasúti sínpályák mentén. Bereg vármegye a kassa-kerületi távírdai igazgatóság felügyelete alá tartozott és a 26. számú állami egész napi szolgálatú állomás címet viselte. Beregszásznak két állami és egy vasúti távíró vezetéke volt, két Morse-készülékkel és egy mellékállomással. 1875-ben 3041 magán, 32 állami táviratot adtak fel az állomáson és 3 019 magán, illetve 31 állami, valamint 260 szolgálati táviratot fogadtak.

A beregszászi posta szolgáltatásait vette igénybe a Szatmárcsekére 1815-ben visszavonult Kölcsey Ferenc, a reformkor egyik legjelentősebb költője, politikusa, kritikusa, az egyik legnagyobb magyar nyelvújító. 1992. szeptember 6-án a posta épületén emléktáblát avattak tiszteletére (Bíró Lajos szobrászművész alkotása). A Magyar Kultúra Napján minden évben eljönnek ide a beregszásziak, hogy kegyelettel adózzanak Himnuszunk költője emlékének.

A posta épületét még egy emléktábla díszíti. 1703. május 22-én a mai Rákóczi-téren bontotta ki a kuruc szabadságharc zászlaját Esze Tamás. 2003-ban méltattunk ennek az eseménynek a 300. évfordulóját. Az emléktáblát (Ortutay Zsuzsa alkotását) 1992. július 16-án avatták fel.

A telefonállomást az első világháborút követő években hozták létre majd fokozatosan bővítették. A telefonhívásokat egészen az 1950-es évekig kézi kapcsolással kötötték össze, ami rendkívül nehéz és nagy ügyességet, szakértelmet igénylő munka volt.

1938 novemberében a kivonuló csehszlovák hatóságok tönkre tették a telefonállomást, vezetékeit elvagdosták. Rövid idő alatt azonban sikerült helyreállítani azokat. Gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet a második világháborút követő hónapokban is. A posta dolgozói azonban mindig sikeresen oldották meg feladataikat.

Ma már teljes mértékben automatizált járásunkban a telefon-összeköttetés, egyre nagyobb tért hódítanak a mobiltelefonok. Az UTEL-hálózaton keresztül pillanatok alatt kapcsolatot teremthetünk a világ csaknem minden országával. A gyors műszaki fejlődés ellenére azonban a mai automatizált telefonállomásra valószínűleg még sokáig szükség lesz.