Beregszászi kórház

Az első "ispotályokat" vidékünkön a Benedek-és János-rendi szerzetesek létesítették. Az első ilyen "csekély kiterjedésű" intézményről a XV. században történik említés, igazgatója ("rector hospitalis in Szasz") Turi Domokos volt. A kórház azonban később, valószínűleg a reformáció idején, megszűnt. Csak a XVI. században történik említés egy beregszászi "kórodáról", ahol 1530-ban egy bizonyos Bekényi Mihály volt az igazgató ("magister hospitalis").

A kórház egyúttal öregek menhelye és szegényház is volt. Erről lehet következtetni abból is, hogy 1655-ben I. Ferdinánd király a szegények javára Beregszászban megengedte, hogy ha olyan polgárok halnak meg, akiknek nincsenek örökösei, hagyatékuknak egyharmada az "ápolda" gondnokának kezéhez kerüljön.

A kórházról említés történik 1672-ben és 1682-ben is. Akkor a városban két, 1699-ben pedig már hat borbély működött, akik a későbbi sebészorvosok elődei voltak, ereket vágtak, köpülyöztek, sínbe rakták az eltört végtagokat, "hályogot szúrtak", stb. A Benedek-rendi szerzetesek ispotályaiban főleg gyógyfüvekkel, kenőcsökkel gyógyítottak.

Ezután már csak 1725-ben történik említés a beregszászi kórházról, amely a római katolikus lelkészlak mellett "az elaggott és elnyomorodott lakosok menhelyéül szolgált". 1756-ban helyette gróf Schönborn Anselm Ferenc felesége gróf Monteforto Mária Terézia új kórházat építtetett négy helyiséggel. 1773-ban a kórház állapota nagyon leromlott, amiért a lelkész és a város bírái egymást hibáztatták és a Rákóczi-felkelés utáni helyzettel magyarázták a romlást. A XVIII. század vége felé ez az állapot valamennyire rendeződött, a kórházat a római katolikus paróchiára bízták, javadalmazásáról azonban a város volt köteles gondoskodni. A beregszászi kórház még a XIX. század közepén sem volt egyéb, mint menedékház, "egy-két elaggott helybeli lakos" talált benne lakást, ezért cserébe köteles volt a templomot takarítani és rendben tartani.

1773-ig Magyarországon nem volt orvosképzés, a Monarchiában főleg Bécsben végzett orvosok működtek. 1773-ban Mária Terézia megalapította a nagyszombati egyetemet és orvosi kart, ebben az intézetben nyert orvosi diplomát Kolozsvári Sámuel, aki Bereg megye első főorvosa lett.

A mai beregszászi kórház elődje az egykori Fürdőkertben a XIX század második felében, a kiegyezés után épült Pum József tervei szerint. A szegény és vagyontalan betegek kórházi ápolását a város fizette, ami napi 40 koronába került. A kórház igazgatója dr. Komáromy Gyula volt. 1891-ben a kórházat "közkórházként" említik. Főorvosa dr. Székely Kálmán főorvos kimutatást készített működéséről, amely szerint 625 beteget ápoltak, ebből 28-an meghaltak. A kórház korszerűtlen körülmények között működött, viszont kiváló orvosok dolgoztak benne, közöttük különösen dr. Székely Béla belgyógyász és dr. Linner Bertalan sebészorvos szerzett megérdemelt tiszteletet és megbecsülést a lakosság körében.

A trianoni békeszerződés után 1921-ben dr. Szvatopluk Vesely vette át dr. Székely Bélától a kórház vezetését, akinek rendkívül sok családtagja és ismerőse élt Prágában, így az elavult beregszászi kórház életében rövidesen kedvező fordulat állt be. 1922 márciusában Vesely beadványt intézett a csehszlovák egészségügyi minisztériumhoz, amelyben megindokolta az új beregszászi kórház felépítésének szükségességét. Ehhez sikerült megszereznie az akkori kórház mellett fekvő városi és Schönborn-telkeket. Első beadványát még számos más levél követte, míg 1933-ban végre megkezdődhetett az új kórház építése. A kórház az akkori idők minden igényét kielégítő modern stílusban épült fel, műtőjének, melynek tervét dr. Linner Bertalan készítette, csodájára jártak Kárpátalján és bizony az még mai is (hetven év múltán!) megállja a helyét.

1938-ban a Beregszászból távozó csehszlovák hatóságok mérhetetlen kárt okoztak a kórháznak, leszerelték, majd Husztra vitték öt röntgen készülékét, laboratóriumát, ágyait, könyvtárát, igaz, 1939-ben, amikor egész Kárpátalja Magyarország fennhatósága alá került, ezeket visszaszállították Beregszászra.

A második világháború éveiben a beregszászi kórház megérdemelt hírnévnek örvendett, ami főleg olyan kiváló orvosainak volt köszönhető, mint, a már említett dr. Linner Bertalan sebészorvoson és dr. Székely Béla belgyógyászon kívül, dr. Waisbecker Gyula belgyógyász, dr. Engel Pál bőr- és nemibeteg szakorvos, dr. Frisch Mór szemész szakorvos, dr. Hubert Zsigmond szülész-nőgyógyász szakorvos, dr. Jakubovics Róza gyermekgyógyász, dr. Lukács Elemér szülész-nőgyógyász szakorvos, dr. Rózenfeld Aladár belgyógyász, dr. Rózenfeld András szülész-nőgyógyász, dr. Hartmann Ernő gyermekgyógyász, dr. Katz Mihály belgyógyász és sokan mások.

A kórház hamarosan szűknek bizonyult. Főleg dr. Hira Kornél ideggyógyász állhatatos szervező munkájának köszönhetően 1982-ben Pák László építésvezető irányításával felépült az új háromemeletes idegsebészet, amely egyre számottevőbb sikereket ért el munkájában, többek között a bénulásos betegségekben szenvedők kezelése, rehabilitációja terén.

1988. július 30-án ünnepélyes keretek között lerakták az új közkórház és rendelő intézet alapkövét 12,5 millió rubeles beruházással. A rendszerváltást, a Szovjetunió összeomlását követően azonban hamarosan komoly gondokat okozott az építés finanszírozása, a kórház kivitelezését elvállalt magyar építővállalatok kénytelenek voltak többször is felfüggeszteni munkájukat. Csak évek múlva adták át a rendelőintézetet és a kórház egyik szárnyát rendeltetésének. A magyar kormány előzékeny gesztussal elengedte az ukrán fél tartozását azzal a feltétellel, hogy azt a magyar kulturális és oktatási intézmények finanszírozására fogják felhasználni.

2004. október elsején bensőséges ünnepség keretében avatták fel – dr. Duzsely Miklós és Dalmay Árpád kezdeményezésére – Beregszász szülötte, a neves sebészfőorvos, Linner Bertalan közadakozásból emelt mellszobrát a beregszászi kórház kertjében. A szoboravató ünnepségen Balogh József doktor, a városi tanács képviselője méltatta a nagy előd munkásságát. A sebészfőorvos az esetleges nagyobb sikerrel kecsegtető fővárosból hazatért szülővárosába, Beregszászba, mert erősebb volt hazaszeretete a dicsőségvágynál.