Beregszász

Munkácsi u. 243



Beregardói Perényi-kastély

Beregszász város központjától Munkács felé tartva, ahogy a külvárosi rész kertes házai között haladva járművünk átzökken a keskeny nyomtávú vasúti sínpárokon, az út bal oldalán az évszázados fák mélyén patinás épületet pillant meg az utazó: ez a beregardói Perényi udvarház.

Beregardóról először egy 1333. évi pápai tized lajstromban történik említés, mikor plébániáján egy Péter nevű lelkész szolgált. Egy 1364-ben kelt határjárási okmányban Erzsébet királyné birtokaként említik a falut és a hozzá tartozó földeket.

A XV. században a Korjatovics-család tulajdonába jutott, majd az elkövetkezendő századokban többször cserélt gazdát.

1728-ban a Csáky-család birtokolta, de mivel gróf Csáky Péter utód nélkül hunyt el, itteni birtoka a Perényi-család tulajdonába jutott.

A kastélyt a Perényi-család építtette a XVIII század végén, mai formáját többszöri átalakítás és hozzáépítés után nyerte el.

Itt született 1783-ban báró Perényi Zsigmond nagybirtokos, az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúja. 1805-ben Bereg vármegye főjegyzőjeként kezdte pályafutását, 1833-ban Ugocsa vármegye főispánja lett, 1807-től az országgyűlés tagja, 1825 után a főrendi ellenzék vezére volt.

A szabadságharc idején, 1848 májusában-júniusában a magyar kormányt képviselte az erdélyi országgyűlésben, 1848. július 14-től az országgyűlés felsőházának másodelnöke, majd elnöke volt. 1848-tól az országgyűlés Honvédelmi Bizottmányának élén állt.

1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték. Birtokait, beregardói kastélyát elkobozták.

Fia, báró Perényi Zsigmond 1913-tól 1917-ig a Tisza-kormány belügyi államtitkára volt, a Tanácsköztársaság idején bíróság elé állították. 1919 augusztusában szabadult ki a börtönből. 1933-ban koronaőrré választották, 1939-1940-ben ő volt Kárpátalja kormányzói biztosa.

1999. október 23 án a kastély falán emléktáblát avattak a magyar forradalom és szabadságharc vértanújának.

A XX. században erősen leromlott állagú, 360,1 négyzetméter alapterületű épületet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2016-ban 25 évre bérbe vette a Beregszászi Városi Tanácstól. Felújítása 2016 és 2020 között a Külgazdasági és Külügyminisztérium Keleti Partnerség Programja keretében biztosított támogatásból, illetve Tarlós István korábbi budapesti főpolgármester közbenjárására a magyar főváros hozzájárulásából történt meg, a tereprendezéssel együtt mintegy 14,1 millió hrivnyából.

A kultúrkúria a jövőben helyt ad a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskolának, míg az alagsorban kialakított konyha és pincehelyiség a főiskola Egán Ede Szakképzési Centrumának, illetve Földtudományi és Turizmus Tanszékének egyik gyakorlóhelye, kárpátaljai borok bemutatóhelye lesz. Az épület, annak parkja, játszótere egyaránt szolgálja majd a helyi közösséget, ezenkívül helyt ad majd a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet kulturális rendezvényeinek, kézműves-foglalkozásainak, borkóstolóinak, valamint gasztrokulturális eseményeinek.