Mártírok út



Badalói református templom

Egy 1280. évben a váradi káptalantól kiadott bizonyságlevélben Budulounak mondatik, mely akkor feküdt Borsova megyében, s bírta akkor a falut a Huntpázmán nemzetségből eredt Hunt fia Gergely, ki a váradi káptalan előtt megjelenvén, nyilvánítá, miszerint e helységbeli birtokát elcserélte Ubal fia Egyeddel a Dráva menti Busán vármegyében fekvő Tuthylig és Turzum nevű helységekért...

E században már virágzó községnek kell lennie, mert saját lelkészséggel bírt; ugyanis 1321. évről Jakab nevű papja fordul elő egy végrendeleten tanúul, az 1333. évi pápai tizedek rovatában pedig Tamás nevű plébánosa fizetett adóúl három garast.

A Badaló környéki földek gyakran cseréltek gazdát a századok során. A XIX. században a Bay, Balogh, Buday, Farkas, Gecsei, Horváth, Kende, Károly, Pápai, Szűcs, Uszkai, Erdélyi, Fábián, Kelemen, Nagy, Szabó családoknak voltak itt birtokai.

A faluban felépített kőtemplomot a reformációig a római katolikus egyházközösség használta. Miután az egész község áttért a református hitre, a templom is a reformátusoké lett. A XVIII. század végén már szűknek bizonyult a hívek befogadására, ezért 1799-ben hozzáláttak felújításához, amit 1807-ben fejeztek be Nagy József lelkész idején. Avatására 1807. december 27-én került sor.

1834-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, melynek a paplak és a szárazmalom is áldozatul esett.

Fontos szerepet játszott Badaló életében a falu határában fekvő tiszai rév, melynek jövedelmén az egyházközösség, illetve a Bay és Kende családok osztoztak.

A falu sokat szenvedett a Tisza áradásaitól, többször kellett újjá építeni házait.

A késő barokk stílusú református templom jelenlegi formájában a XIX. század folyamán alakult ki, a középkori kőtemplomból csak a déli fal lefalazott résablaka maradt meg.

A templom magas, arányos formájú tornya négy fiatornyos csúcsos sisakjával már messziről látható. Korábban zsindellyel volt fedve. Egyik 1772-ben öntött harangja Lázás György harangöntő mester műve.

A badalóiak méltán büszkék arra, hogy 1847 nyarán itt kelt át a Tiszán Petőfi Sándor, a 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc költője, aki a Szatmár megyei Koltón élő menyasszonyához Szendrey Júliához utazott, hogy a szülői tiltás ellenére feleségül vegye szerelmét.

1938 nyarán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség emléktáblát avatott a badalói református templom falán Petőfi Sándor itt tartózkodásának emlékére. Az avató ünnepségen többek között felszólalt a búcsúi születésű Ilku Pál is (a későbbi magyar művelődésügyi miniszter).

Minden évben március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön, a környék lakosai ennél az emléktáblánál emlékeznek meg az 1848–1849-es szabadságharcról és annak költőjéről.

A templom előtti téren emlékművet avattak azoknak a férfiaknak az emlékére, akiket 1944 tavaszán az auschwitzi koncentrációs táborba, illetve 1944 novemberében a sztálini haláltáborokba hurcoltak el.