Északi (Pivnicsna) u. 2


Csernekhegyi bazilita kolostor

A munkácsi Csernekhegyi bazilita kolostor Kárpátalja legszebb és legrégibb műemlékei közzé tartozik, 1751-ig a munkácsi görögkeleti, majd a görög katolikus püspökség székhelye volt.

A XI. században és a XII. század elején a vidékünkön lakó szláv nyelvű katolikusok közül sokan a latin szertartású egyházhoz tértek, míg mások ragaszkodtak nemzeti nyelvükön tartott szertartásukhoz. A XIII-XV. századokban a ruténok lakta Bereg megyei felvidéken a görögkeleti vallásúaknak külön templomaik és papjaik voltak.

Zsigmond király uralkodása idején, az orosz fejedelmek között dúló viszálykodás elől menekülő Korjatovics Tódor a XIV. század második felében érkezett Kárpátaljára. A vele tartó ruténokkal együtt szerzetesek is érkeztek, akik Munkács mellett megalapították a csernekhegyi monostort, amely előbb rituális és szellemi központjuk, később a Munkácsi Püspökség székhelye lett.

Egy legenda szerint a környéken vadászó Tódor herceget egy kígyó támadta meg, legyőzni csak úgy tudta, hogy Szent Miklóst hívta segítségül. Ezért hálából kolostort emelt tiszteletére ezen a helyen.

A Munkács melletti Csernekhegyi kolostor első okleveles említésével Mátyás király 1458. augusztus 14-én kelt oklevelében találkozunk, amely Lukács presbiter kinevezéséről szól. Utódját Jánost a korabeli okmányok már püspöknek nevezik, ezért a történészek a Munkácsi Püspökség létrehozását az ő idejére, vagyis a XV. század végére teszik. Rövidesen azonban a kolostor ismeretlen körülmények között elpusztult, említést róla már csak 1551-ben találunk.

A görögkeleti egyház papjai és a XV. század végétől a Csernekhegyi kolostorban lakott püspökeik nagy befolyást gyakoroltak híveikre, összetartásra buzdították őket. Ezért az 1439-évi zsinat határozatai a nyugati és keleti egyházak egyesítéséről (Uniójáról) hosszú ideig nem talált támogatásra közöttük, sok időnek kellett eltelni addig, amíg a görög katolikus vallás tért nyerhetett vidékünkön.

I. Ferdinánd Bécsben, 1551. október 1-jén kelt határozatával munkácsi püspökké egy László nevű papot nevezett ki és meghagyta a földesuraknak és tisztviselőiknek, hogy alattvalóiktól a püspöknek járó fizetéseket maradéktalanul beszedjék.

1556-ban Báthory György, Szatmár- és Szabolcs-vármegyék főispánja meghagyta a tisztviselőknek, hogy a csernekhegyi kolostorban lévő Larius (Hilár) püspököt ne akadályozzák jövedelmei behajtásában. 1558. július 3-án pedig Izabella királyné rendeletet adott ki a püspökség és papjai adófizetés alóli felmentéséről. János Zsigmond 1561. január 25-én megengedte, hogy a püspök utódot válasszon magának és felszólította a híveket, hogy annak mindenben engedelmeskedjenek. 1601. április 28-án Gonzaga Ferdinánd, a felsővidék főkapitánya levelet intézett a tisztviselői karhoz, amelyben tudatta, hogy a munkácsi püspököt a csernekhegyi kolostorral együtt oltalmába vette, megtiltotta, hogy a lelkészeket jogaik gyakorlásában bárki akadályozza.

Bethlen Gábor fejedelem Munkács várában 1623. február 10-én kelt leiratában megerősítette püspöki méltóságában Petroniust és egyidejűleg Balling János munkácsi várkapitány oltalma alá helyezte őt. Rákóczi György 1636. október 16-án Taraszovics Bazil munkácsi választott püspöknek menedéklevelet adott, megengedte, hogy felszentelése végett a moldovai görögkeleti érsekhez utazzon. Később azonban kegyvesztett lett a fejedelem előtt, 1640 decemberétől 1643-ig a munkácsi börtönben raboskodott, amikor több magyar főnemes pártfogása mellett Nagykállóba költözött át és a görög katolikus egyház, vagyis az Unió eszméjének egyik legismertebb terjesztőjévé vált.

Máriapócs felvirágzása előtt a görög katolikusok legnagyobb magyarországi kegyhelye a Munkács-Csernekhegyi kolostornál volt, amelynek jelentősege a mult század közepéig megmaradt.

1646-ban a görög egyház visszatért a pápa fennhatósága alá. A főurak azonban 1664 után nem fogadták el a papság által kijelölt püspököket, végül is 25 évi vita után a Szentszék De Carmelis római bazilita szerzetest nevezte ki püspöknek, aki megszilárdította az egyházmegye visszatérését Rómához, jóváhagyta az uniót. Kezdeményezte, hogy a szertartások szövegét fordítsák le magyarra a hívek számára, az egyházi énekeket is magyarul énekeljék.

A Rákóczi-szabadságharc után a kolostor és vele együtt a munkácsi püspökség sorsa a főúri és katolikus egyházon belüli viszályoktól függött. A munkácsi görög katolikus egyházmegye ekkor még az egri püspök fennhatósága alá tartozott.

Az 1743-ban megválasztott Olsavszky Mihály Manó görög katolikus püspököt XIV. Benedek pápa először apostoli helyettesévé, később püspökké nevezte ki. Alatta épült fel a máriapócsi templom, melynek alapját még 1731-ben fektették le és amelynek költségeihez gróf Károlyi Ferenc tetemes összegű adománnyal járult hozzá. Az ő idejében kezdték meg építeni a mostani díszes csernekhegyi monostort is, melynek alapkövét ő tette le 1766-ban. 1751-ben Mária Terézia rendeletére Olsavszky Mihály Manó püspöknek Munkácson püspöki lakot biztosítottak, melynek létrehozásához a királynő jelentős anyagi segítséget nyújtott. Olsavszky sokat tett a munkácsi püspökség függetlenségének biztosítsa érdekében, végül is XIV. Kelemen pápa 1771. szeptember 19-én felállította a független Munkácsi Egyházmegyét. A püspökség székhelye Ungvárra került, a püspökség nevében azonban megőrizték a "munkácsi" jelzőt.

1773-ban Bacsinszky Andrást választották meg püspökké, Bécsben megtartott felszentelésén az uralkodó család is jelen volt. Mária Terézia elárasztotta kegyeivel a püspököt, így 1775-ben a püspökségnek ajándékozta az ungvári jezsuita kolostort, új püspöki palotát emeltetett, helyreállíttatta a székesegyházat, melynek felszentelésére 1780. október 15-én a császár- és királyné névnapján került sor.

1804-ben a hitközségnek adták át a csernekhegyi kolostort, hozzáláttak átalakításához. Pénzhiány miatt azonban a munkálatok rövidesen leálltak, folytatásukra csak 1829-ben kerülhetett sor. Ünnepélyesen lerakták a szentély és észak felőli torony alapjait és 1834-ben az egész épületet befedték. Ezután azonban pénzhiány miatt ismét leálltak a munkálatok és csak az 1848-1849-es szabadságharc után folytatták azokat, amikor a király a templom belsejének felújításához 6 300 forintot adományozott. A templomot 1859. augusztus 27-én Popovics Bazil püspök szentelte fel. A templom főbb berendezési tárgyai barokk stílusban készültek, legfőbb ékessége az ikonosztáz. Közepén a mennyben trónoló Megváltó, két oldalán az apostolok, alattuk az utolsó vacsora jelenete, két oldalán Krisztus életének egyes epizódjai láthatók. Az alsó sorban a kapuk között Szent János, Mária Magdolna, Krisztus és Szent Miklós, az ajtókon az arkangyalok képei díszítik az ikonosztázt.

A templomhajó bal oldalán barokk stílusú szószék, az első falpillérek előtt jobb oldalt Szűz Mária, bal oldalt Krisztus oltár látható. Festményei a XIX-XX. században készültek, egy részüket Virág Gyula festőművész festette.

Maga a kolostor 1766-1772 között épült barokk stílusban, eredeti formáját azonban a mai napig megőrizte. A kolostor egyemeletes, U-alaprajzú, a Latorca felől négyzet alaprajzú bástya csatlakozik hozzá, amelyhez két ívre támaszkodó átjáró csatlakozik. A négyszintes harangtornyot a kolostor épülete mellett, annak tengelyében állították fel.

A második világháború után 1949-ben a szovjet hatóságok felszámolták az egyházmegyét, a görög katolikus templomok nagy részét a moszkvai pravoszláv patriarchátus fennhatósága alá helyezték. A csernekhegyi Szent Miklós kolostorban pravoszláv Vazul-rendi apácakolostort nyitottak.

Az egykori görögkatolikus intézmény jelenleg ortodox búcsújáró hely.

Csernekhegyi bazilita kolostor

Érdekes helyek Érdekes helyek Kárpátalján Érdekes helyek Munkácson Egyházi épület Látnivalók Látnivalók Munkácson Látnivalók Kárpátalján Kolostor Kolostor Kárpátalján Egyházak

Hirdetés