Kígyósi Községi Tanács

Beregszásztól keletre, a várostól alig négy kilométernyi távolságra fekszik a jelenleg 930 lelket számláló község. 1952-ben a szovjethatalom ideje alatt megszüntették közigazgatását és Nagybereghez csatolták. 2001 júniusától a település ismét önálló. Az itt lakók 90%-a magyar, a többi ukrán. A falut zömében reformátusok lakják, a helyi baptista gyülekezetnek mintegy 30 tagja van.

Az Árpád-kori település festői helyen fekszik. Innét keletre és délre a beregszászi Nagyhegy nyúlványai, nyugati irányba a Hágcsó, a Sárok, valamint az Ardai hegy lankás dombjai láthatók. A vad északi szelektől a települést a kígyósi "hegy" védi.

Kígyós eleinte királyi birtokot képezett, később a Beregszászon alapított kolostoroknak adományoztatott. Templomát 1332-37 előtt alapították. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az ötszáz éves középkori freskórészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja. Főbirtokosa az 1800-as évek közepén a gróf Károlyi család, nevezetesebb birtokos lakosai pedig: Csok, Gróf, Bakos, Balog, Bara, Fábián, Kaszonyi, Mester, Sass, Szarka, Vég és Kacz Kálmán örökösei. (Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája, 1881-82.)

A község egykori földbirtokos családjára, a Károlyiakra már csak a legöregebbjei emlékeznek néhányan. Sokkal elevenebben él a köztudatban az egykori szőlőbirtokosok - például Fekésházy István - neve. Nem véletlen, hisz a múlt század húszas-harmincas éveiben sok falubeli a beregszászi szőlőhegyen kereste meg a mindennapi betevőt. Többségében ma is a tőzsgyökeres kígyósi famíliák leszármazottai élnek a faluban. Ma a legnépesebb két család a Sassoké és a Tompáké. Jelenleg a 17 tagot számláló képviselőtestület négy tagjának a vezetékneve Tompa. Több águk is van. Emellett az 1765-től vezetett egyházi anyakönyvben a Csok, a Vass, a Szarka, az Illyés, a Bocskai név fordul elő a leggyakrabban.

Kígyós lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 895 fő, ebből 781 magyar nemzetiségűnek vallja magát.