Programgazda

Ki
Ismertető

Halábor nevével kapcsolatban született egy legenda, miszerint: a Honfoglalás idején, amikor Árpád átkelt népével a Kárpátokon, pár ember eljutott a mai Halábor területére, itt a Tiszában halat fogtak, bort ittak. Így lett a község neve Halábor. A tudományos magyarázat szerint viszont a szláv eredetű vö.: bolgár Hrábr (merész, bátor) szóból keletkezett.

A falu egyetlen híressége Halábori Bertalan pap, a Döbrentei-kódex másolója, az Énekek Énekének és Dávid zsoltárainak első magyar fordítója. A zsoltárok után ezt jegyezte fel a fordító: „Legyen Atyának dicsőség és a Fiának tisztesség és Szentléleknek vigasság miként volt kezdetben és már: és mindenkor és öröknek örökig. Ámen.” Bertalan pap bereg vármegyei halábori faluból nemzett ezt a zsoltárt írta: szülötés után 1508 esztendőben.

A reformáció megjelenése és elterjedése hasonlóképpen zajlott mint bárhol máshol. Először tehetősebb támogatókra talált – Haláboron a nevezetes Halábori Úri család pártfogása alatt – majd ezen pártfogók révén elterjedt és megerősödött. Nem kis mértékben köszönhető ez Halábori Pál birtokosnak. Arról, hogy pontosan mikor történtek ezek az események, sajnos adat nem áll rendelkezésre, de annyi bizonyos, hogy nem sokkal 1645 előtt. Egy 1645. május 15-én kelt Záloglevél szerint ugyanis Haláboron ekkor már volt Anyaszentegyház, papja Németi István. Az Anyaszentegyház temploma pedig annak a Parochiális teleknek az északi részére épült, amelyet Halábori Pál három lánya után vejei családjára: a Buday, a Matólcsi és a Tordai családokra hagyott.

A szószéket már 1646-ban újjáépítették, ami azt engedi feltételezni, hogy ezt a templomot valamikor 1646 előtt építették. A pontos dátum ebben az esetben is ismeretlen.

A XVII. században útjára indult a református hit terjedése Haláboron, s csak elemi csapások tudtak gátat vetni gyakorlásának. 1753-ban a fatemplom a falu nagy részével együtt leégett, ekkor Viski Mihály volt a lelkész. A tűzvész után csak 1760-ra rendeződött a helyzet, amikor is a falu Pap Mihály lelkészsége és Filé Mihály főbírósága idején új fatemplomot kapott. 1784-ben készültek el a templom harangjai. A nagyobbik 150 fontos, a kisebbik 133 fontos. A mai időkre csak a nagyobbik maradt, amely mellé 1926-ban öntött Egri Ferenc kisgejőci harangöntő mester egy nagyobbat függelékkel együtt.

1892–1899 között ifj. Gönczy József Halábor lelkésze. Ezután Nyomárkay Sándor folytatott szolgálatot. Ekkor a gyülekezet egy új kőtemplomot kívánt építeni, amikor hozzájárult 1908-ban ifj. Fedák Istvánné Szilágyi Ágota ingatlana felajánlásával. 1911. november 10-ére Bíró Lajos és Piffkó János jászberényi építészek be is fejezték az új kőtemplom építését.

A község rendelkezett parókiával, ezt azonban a szovjet rendszer ideje alatt lebontották. 2003 elején a presbitérium úgy döntött, hogy parókiát vásárol. A parókiát a 2004-ben sikerült az egyháznak megvásárolni és használhatóvá tenni.

Térkép

Hungarian
Nagydobronyi református templom

Székhely

Nagydobrony, Ady Endre utca 1.

Írott források először a XIII. század közepén említik a települést Dobrun néven. Néhány régészeti lelet arra utal, hogy a helység már a kőkorszakban is lakott volt.

A nagydobronyi gyülekezet 1595-től tért vissza az eredeti keresztyén hitre. Reformátorai Radán Balázs és Kálmáncsehi Sánta Márton lelkészek voltak. Győri Mihály, aki 1790 és 1805 között volt itt lelkész, az egyházközség történetére vonatkozó feljegyzéseiben így vélekedik a nagydobronyi egyházról: „Egy a legrégibb virágzó ekklésiák közül. Minthogy ez a helység a Munkátsi Dominiumhoz tartozik, kétségkívül annak a reformációkor volt földesurával csakhamar bevette a Helvétiai Vallást, aki ennek szép fundatiót tett, az isteni tiszteletnek és oskolának fenntartására, melynek most is birtokában vagyon. Már 1618-ban úgy iratik, mint virágzó Magyar Ekklesia…”

Győri Mihály lelkész idejében épült a régi fatemplom helyébe egy kőtemplom, amelynek az alapkövét 1801-ben tették le. Száz év múlva ez a templom is átépítésre szorult. A főtorony kivételével átépítették úgy, hogy még két kisebb tornyot építettek hozzá, és a templomhajót is kibővítették. 1912-ben Magyar Bertalan lelkipásztor idejében épült fel az a templom, amit ma is használnak.

A nagydobronyi gyülekezet mindig is szerette egyházát, ha kellett kiáltottak papjukért, az anyagi áldozatoktól sem riadtak vissza, ha nemes ügy érdekében kellett adakozni vagy segíteni kellett bajbajutottakon.

Vasárnaponként két istentiszteletet tartanak a templomban délelőtt 10.00 illetve délután 13.00 órakor.

Térkép

48.422394, 22.39072
Hungarian
Viski református templom

Székhely

Visk, Puskin u. 26.

A Huszttól 25 kilométernyire a Tisza bal partján fekvő Visk fontos szerepet játszott Kárpátalja történelmében. Vidéke már a korai paleolit korban lakott volt, amiről több régészeti lelet tanúskodik. Az első írásos emléket Viskről 1271-ben találjuk, amikor IV. László magyar király a Hont-Pázmány nemzetség leszármazottainak adományozta a települést és a környékbeli földeket, akik birtokaik védelmére a Várhegyen erődítményt építettek, amely egy ideig fontos szerepet játszott a sóutak védelmében. Az erődítmény azonban bizonyos idő múltán elveszítette stratégiai jelentőségét, feladatait a huszti vár vette át.

Még a XVII. század közepén a református egyházközösség magyar tannyelvű iskolát nyitott Visken, 1824-ben pedig megnyílt a ruszin tannyelvű elemi iskola is.

A reformáció idején a viskiek a nagyszebeni kereskedők közvetítésével korán felvették az új hitet, birtokukba vették a település ősi templomát.

A templom a XIV. században épült, később azonban többször átalakították. Ebben a templomban tartotta meg II. Rákóczi György az erdélyi országgyűlést. 1717-ben a tatárok feldúlták, 33 éven át fedél nélkül állt.

A templomot kontyolt, meredek nyeregtető fedi, nyugati végén csúcsos, négy fiatornyos huszártorony emelkedik, mellette a szoknyás, galériás, csúcsos XVIII. századi harangtorony áll.

A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain három, a templomhajó nyugati sarkain egy-egy átlós irányú támpillér látható.

A templomhajót profilos lábazat és szépen tagolt körpárkány övezi, nyugati oldalában álló főkapuja körte- és pálcatagokkal díszített. Déli falában két keskeny csúcsíves és egy átalakított ablak, valamint egy csúcsíves kapu van, északi falában pedig három csúcsíves ablak és egy csúcsíves kapu látható. A szentélyt a hajótól ugyancsak csúcsíves diadalív választja el.

A templomhajó famennyezete népies díszítésű, geometrikus és ornamentális motívumok, színes madarak díszítik. A mennyezetet 1789-ben a Nyitra megyéből származó Váli Antal festette. Erre utal a rajta látható következő latin nyelvű felirat:

Nobilis
Antonius Vali de Vald
exco Nitriensi aetat
annorum 47 pinxit
istum padimentum om-
nia in anno 1789
mense au
finitim

(A Nyitra megyei Valdból való nemes Váli Antal 47 éves korában festette az egész mennyezetet, 1789 augusztusában fejezte be).

A szentély keleti végében szép díszítésű fakarzat áll. A templom orgonája 1880-ban készült. Az 1885-ben készített úrasztal a diadalív előtt áll. A körbefutó fakarzat a szentélyben lévővel azonos díszítésű.

A szoknyás, galériás, csúcsos sisakú fából épített harangtorony a XVIII. századból való. A dombon álló templomot kerítőfal veszi körül, amelyet kívülről több támpillér erősít. Az egy méternél vastagabb kőfal sok virágnak, több különleges fafajtának, rózsáknak nyújt védelmet.

A templom kertjében állították fel az elsők között Kárpátalján azt a gyönyörű kopjafát, amely az 1944 novemberében elhurcolt magyar férfiak emlékműve.

Térkép

48.054234, 23.422509

Galéria

Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Viski református templom
Hungarian
Mezővári református templom

Székhely

Mezővári, Városderék 11.

Mezővári nevét a határában álló, valószínűleg délszláv eredetű földvárról kapta, amely az államalapítást követően Borsova váraként közigazgatási és egyházi székhelye lett a környékén szerveződött Borsova vármegyének. Az 1241-es mongol–tatár hadjárat során azonban elpusztult a vár, s vele az egykori megyeközpont szerepe is megszűnt.

A Bereg megyei egyházvidék első jegyzőkönyvéből kiderül, hogy első református lelkipásztora valószínűleg az a Bácsi Kelemen lehetett, aki az 1552-es Beregszászi zsinat egyik részvevője volt, s aki 1575-ben Bereg megyei esperes lett. De Udvarhelyi Baltazár vári pap 1576-ban ugyancsak „Isten Igéje Pásztorának” vallotta magát, ami arra utal, hogy református hitelveket vallott.

A vári református templom elődje egy XV. században épült román kori római katolikus esperesi templom volt, melyet a reformáció után 1595-ben a református vallásra áttért hívek vettek birtokukba.

A község jelenlegi temploma 1795-ben szentelték fel, de előzménye még a román korban épült a tatárok által lerontott vár köveiből. Ennek falmaradványai a 2001. évi márciusi árvíz következtében felszedett padlózat és a kicserélt talajréteg alatt részben körvonalazódtak. Ekkor megállapítást nyert, hogy a román, gót és reneszánsz stílusjegyeket őrző masszív kőtorony hajdan önálló harangtoronyként funkcionált, s csak a fentebb említett átépítés során épült egybe a templomtesttel, ekkor kapott gazdagon tagolt, fagalériás, négy fia-toronnyal ékesített sisakot. 460 évesként emlegetett toronyórája még a XX. század 80-90-es éveiben a templom és a község egyik nevezetességeként óránkénti harangütésekkel jelezte a pontos időt.

A község közepén álló, környezetéből magasan kiemelkedő templom fehér tornya már messziről feltűnik. Egyhajós belső tere a nyolcszög három oldalával záródó, a hajóval azonos szélességű és magasságú apszissal. Ablakai keskeny formájúak, félkörívvel és barokk keretezéssel záródnak.

Tornya a nyugati homlokzat előtt áll, asszimetrikus elhelyezésű. A tornyot galériás, négy fiatornyos barokk sisak koronázza. A torony nyugati falában pálcákkal és hornyokkal díszített, befalazott félköríves kapu látható. Gótikus ablakai a második és harmadik szinten keskenyek, lőrésszerűek, szögletes, illetve félköríves záródással. A negyedik szint ablakai szélesebbek, gazdagon tagoltak, szögletesek. A templom bejárata felett 1989-ben emléktáblát avattak a következő szöveggel: „1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve, Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben.”

A jelenlegi lelkészlak és gyülekezeti terem 1913-ban épült közadakozásból. A kommunista diktatúra éveiben határőrlaktanya, majd kolhoziroda volt, de 1989 óta újból az egyház tulajdonában áll. Az utóbbi években erősen megrongálódott épület részleges átalakításakor előkerült faragott kövek megerősítik a régi kéziratos források állítását, mely szerint a templom bővítéséhez és az új parókiához egyaránt a régi vár köveit használták fel. Mellé hamarosan felekezeti iskolát is emeltek a váriak, amelynek nagyobbik épülete ma is áll, és egészségügyi központként működik.

A vári református templom a beregszászi járás egyik legszebb műemléke. Ha arra járunk, ne mulasszuk el megtekintését.

Térkép

48.121855, 22.708201
Hungarian
Barkaszói református templom

Székhely

Lenin u. 102.

Barkaszó Árpád-kori település, nevét 1312-ben említi a Zichi-codex. Elnevezését állítólag a falu őslakosától kapta, akinek Burkuzlói Nyúl volt a neve. A református gyülekezet még a reformáció kezdetén alakult. Akkor a falu lakosságának kb. háromnegyed része lett reformátussá, a többiek megmaradtak katolikus felekezetűnek, ami a mai idők felekezeti hovatartozását is arányosan tükrözi.

1777-ig fatemploma volt a reformátusoknak, de 1809-től kőtemplomot kezdtek el építeni, melyet 1818-ban szenteltek fel. Az 1835-ös nagy tűzvészben a templom több házzal együtt leégett, melyet a hívek rövid idő alatt újjáépítettek. Azóta több kisebb-nagyobb renoválás volt a templomon, legutóbb 1988-ban fedték át a tetőt bádoggal. 2006-ban a templom külső átfestését tervezte a gyülekezet.

A templom 8 regiszteres orgonája 1873-ban készült, ma javításra szorul. Istentiszteletre hívogató harangját 1927-ben öntettek a hívek közadakozásból. Parókiája 1996-ban épült.

Térkép

48.367457, 22.491314

Galéria

Barkaszói református templom
Hungarian
Csetfalvai református templom

Székhely

Petőfi u.

Kárpátalja délkeleti részén a Tisza jobb partján elterülő település lakóinak jelentős része magyar. A beregszászi járás határközsége. A város ide 15 km-re van. A szomszédos Tiszakeresztúr és Tiszaújlak már a nagyszőlősi járáshoz tartozik. Csetfalva Villa Chet néven 1341 óta szerepel a korabeli okmányokban. Mai nevének első említése 1408-ból származik. A népmonda szerint nevét Cset nevű alapítójától kapta.

Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiája című 1881-ben Ungváron kiadott könyvében megemlíti, hogy a falut birtokló Szécsi család éveken át pereskedett Korjatovics Valha Munkácsot birtokló hercegnő Heléle nevű tisztjével, aki egyik itteni jobbágyukat erőszakkal Váriba hurcoltatta.

1498-ban Zápolya János, Magyarország nádora elrendelte, hogy Vári felől rendezzék Csetfalva határát, erre királyi biztosokat jelölt ki. Dewngeus István vári bíró, Geréb László erdélyi püspök tiltakoztak a kijelölt határvonal ellen, ezért az ügyet a nádori szék elé vitték. Vári és Csetfalva földbirtokosai között évtizedeken át tartó viszálykodás, pereskedés bontakozott ki.

Az 1567. évi adóösszeírás szerint Csetfalván 11 népes és 12 puszta telket találtak, az utóbbiakról a vidékünkre betört tatárok hurcolták el a jobbágyokat.

A protestáns hitre áttért csetfalvaiak elfoglalták a régi XV. századi csúcsíves, egyszerű idomú római katolikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint már 1645-ben virágzó anyagyülekezet működött a faluban.

Később, Beregi István nemesi bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében a templomot teljesen átalakították, mellette felekezeti iskolát nyitottak, melynek jótevőjeként a Buday-családot említik. 1847-ben Buday István alispán római katolikus létére könyvekkel és írószerekkel látta el a szegénysorú református tanulókat, Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozó kelyhet készíttetett a templom számára.

A csetfalvai református templom az egyik legszebb és legjellegzetesebb a kárpátaljai református templomok között. Csúcsos, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból feltűnik. Szentélye jóval keskenyebb és alacsonyabb a hajónál, a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el, ablakai is csúcsívesek. Keleti oldalán kis tölcséres körablak látható. A templomhajó délnyugati sarkához támfalat építettek.

A templomtorony igazi remekmű! Közvetlenül a nyugati homlokzat elé építették. Jó arányú, magas, szoknyás, galériás, négy fiatornyos faszerkezetű harangtornyát tűhegyes sisak fedi. Két harangja 1796-ból való, tehát egyidősek a torony építésével.

Csodálatosan szép a templom belső tere, szép, népies, festett kazettás mennyezete párját ritkítja a környéken. Egy felirat szerint ezeket Beregi István nemes bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében készítették.

A templomhajó mennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc festette.

A hajómennyezet kazettái sakktáblaszerűen váltakoznak, sötétebb és világosabb kék mezőkből állnak, virágos ornamentális díszítéssel vannak ékesítve. A szentély kazettáin fehér alapon virágok, levelek, indák láthatók. A kazettákon több felirat is olvasható. Az egyiken a következő szöveg áll: "Tiszteletes Ketskey D. János akkori csetfalvi prédikátor idejében építtetett 1753. esztendőben".

Egy másik feliraton a következő szavakat olvashatjuk: „Én Asztalos Lándor Ferencz Tsináltattam a Tsetfalvi Eklézsia maga költségével Isten dicsőségére: ANNO 1773.”

A templomhajó északi és nyugati oldalán festett fakarzat van. A diadalív északi oldalán fűrészelt és faragott elemekből készült díszes szószék áll.

A csetfalvai református templom úrasztali edényei egy kehely és egy kancsó 1648-ból, egy kétfejű sasos kancsó pedig 1700-ból való.

A Tisza az évszázadok során többször elöntötte a falut, nagy kárt okozott lakosainak. De mindig újra és újra felépült!

Térkép

48.124314, 22.791106

Galéria

Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Hungarian
Palágykomoróci református templom

Székhely

Palágykomoróc, Kossuth u. 59.

Palágykomoróc Ungvártól 15 km-re délnyugati irányban a Latorca és az Ung folyó között terül el. A református templom Ungvár felől közeledve a település központi részén egy dombon található, a fő úttól balra.

Palágykomorócról az első említést egy 1325-ben kelt okmányban találjuk. Hogy ettől jóval korábban lakott volt vidéke, arról a közelében fekvő Kisszelmenc határában talált neolit-korból (időszámításunk előtti V. évezred) származó település és temető nyomai, illetve a Palágykomoróc határában talált III-IV. századi település nyomai tanúskodnak.

A falu melletti földek birtokosai a Palágyiak voltak, a községet róluk nevezték el.

A református templom a falu közepén emelkedő dombon áll, a XIII. században épült, rendkívül hasonlít a híres csarodai református templomra (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Feltehetően ugyanazok a mesterek építették. Kezdetben a római katolikus egyházközösség használta, a reformátusok 1575-ben vették birtokukba.

A XV. században szentélyét átalakították, sokszög záródásúvá változtatták. Téglalap alakú hajójához vele azonos szélességű egykori szentély csatlakozik, amely a nyolcszög három oldalával zárul. Az átépítés határát a templomhajó falainak közepén kirajzolódó vonal jelzi. Nyugati végén emelkedő négyszög alaprajzú tornya a homlokzati falra és két földszinti zömök oszlop által tartott karzatra támaszkodik. A hengeres oszlopokra és az oldalfalakra három ívvel támaszkodó karzat felső részén az onnan folytatódó toronyfalat félköríves nyílás könnyíti.

A templomtorony négy oldalán román kori ikerablakok láthatók. A toronysisak fagalériás, csúcsos, sarkait négy fiatorony díszíti.

A szentély sarkait diagonális elhelyezésű támpillérek támasztják. A templomhajó két oldalán és a nyugati homlokzat sarkain támpillérek vannak.

A templomot 1617-ben, 1650-ben, 1729-ben, 1791-ben újították fel, majd nagyobb méretű restaurálására 1895-ben került sor. Az átépítések, restaurálások során a homlokzat közepén és a déli homlokzat nyugati részén lévő résablakokat barokk stílusban jelentősen megnagyobbították.

A délnyugati pillér oldalába egy XVI. századi, erősen kopott és elmosódott felületű, címeres sírkő van befalazva.

A század elején készült rajzokon a befalazott déli kapu látható, feltehetően akkor ez volt a templom bejárata. Hasonló a már említett csarodai templom bejárata is.

2019. július 15-én Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter átadta Kárpátalján a felújított palágykomoróci református templomot.

A XIII. és XIV. század fordulóján épült, majd a XV. század folyamán átépített templomot döntően az utóbbi öt év alatt, a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában újították fel magyarországi támogatás felhasználásával.

A felújítás előtti feltárás során belső terében értékes falfestmények kerültek elő, melyek közül a két legérdekesebb a Szent László-legenda-, illetve a Krisztus pokolra szállása-ábrázolás. A nyugati karzat északi oldalánál a XIX. századi karzattoldásban a padozat átbontásával vált láthatóvá az északi falon lévő, egész alakos női szentet ábrázoló falképrészlet.

A régészeti munkák során az altemplomban két kripta is előkerült. Ezek egyikében Szalay Ferenc kisvárdai várkapitány, Bereg megyei főispán nyugszik, míg a másikban a Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényéből ismert Buttler János gróf alussza örök álmát.

Mindezek mellett a felújítás során sor került a homlokzat és a belső tér teljes helyreállítására, a hajópadló felújítására, a bélletes román kori kapu fölé pedig hajlított, edzett üvegből készült tető került, mely a kapuzat eredeti festését és gyenge kőanyagát óvja az időjárás viszontagságaitól.

Térkép

48.526638, 22.175517
Hungarian
Huszti református templom

Székhely

Alkotmány (Konstytutsiyi) u.

Huszton a váron kívül a református templom is a Felső-Tisza mentén fekvő város nevezetességei közé tartozik. Kárpátalja egyik legrégibb temploma. A templomot a római katolikus egyházközösség építtette a XIV. század végén és Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel.

A város lakossága azonban már 1524-ben áttért a református hitre, létrehozva ezzel nemcsak Kárpátalja, de Magyarország egyik legrégibb református egyházközösségét. Ez elsősorban Huszti Lovász Tamás református lelkésznek volt köszönhető, aki sokat tett az új hit terjesztése érdekében.

Deschmann Alajos Kárpátalja műemlékei című könyvében említést tesz egy 1773-ban kelt, a református parókián őrzött versről, amely a következőképpen hangzik:

"Már kétszáz esztendő s harmadiknak fele
Az idő jártával lassankint eltele,
Mióta e templom birtokunkba kele,
Sokszor víg napja volt, többször komor tele.
Ezer-hat-száz-harmincz-nyolcban hogy irának,
Volt oly buzgósága gróf Bethlen Istvánnak,
Hogy költsége által megújítanának
Ebbe mindennek, mert romlásba valának."

1644-ben I. Rákóczi György fejedelem, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna, 1670-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem áldozott jelentős összegeket a templom fenntartására, bővítésére, tatarozására. A templomot eredetileg vastag, erős bástyafal vette körül, melyen két helyen XVI. századi, félkörív záródású kapukat nyitottak.

A templom egyhajós, sokszögzáródású, a hajónál keskenyebb szentély zárja, sarkain négy gyámpillér látható, ablakai csúcsívesek. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A hajó és a szentély között csúcsíves diadalív áll.

A templom déli falában két csúcsíves ablak és egy ugyancsak csúcsíves kapu látható. Karzata és szószéke valószínűleg a XVIII. századból való. A karzaton a református templom legendás hírű lelkésze Huszti Lovász Tamás családi címere látható.

A templom négyzet alakú harangtornya a XV. században épült, a XIX. század végéig négy fiatornyos, csúcsos sisakja volt. A torony nyugati falában körteprofilokkal gazdagon díszített gótikus főkapu áll.

A szakirodalom a református templom három harangjáról tesz említést. A nagyobbon a következő latin nyelvű körirat olvasható: "Gloria sit soli qui regit Astra Deo. Anno Domini. 1587" ("Dicsőség a mennyekben Istennek. 1587.").

A kisebbik harangon magyar nyelven a következő sorok olvashatók: "Kokiniesdi Demeter Hadnagyiságában s Beregi István bíróságában 1683-ban Huszt városa öntette ezt a harangot".

A templom úrvacsorai edényei között egy Augsburgból való kelyhet, egy 1640-ből származó kelyhet találhatunk, melyet a hozzá tartozó tállal együtt Bethlen István ajándékozott a templomnak. Egyik ónkannája 1672-ből, egyik tálja 1692-ből származik.

A XV. században, amikor a templom a római katolikusoké volt, belső falait freskók díszítették, melyeket később lemeszeltek. Sztehlo Ottó műtörténésznek azonban 1888-ban sikerült lerajzolni a restaurálás során a szentély déli falán, a diadalíven, az egyik falpilléren és a templomhajó északi falán feltárt festményeket és így megmenteni azokat az utókor számára. Rajzai megörökítették a szentély déli falán egymás mellett álló prófétákat, a diadalíven álló három koronás női szentet, a hajó északi falán a karzat alatt álló három vértes vitézt ábrázoló freskókat.

A templomhajó északi és nyugati oldalán fakarzat látható, szószéke a XVIII. században épült. A szószék felett álló hangvető ugyancsak a XVIII. századból származik, díszes kivitelezésével párját ritkítja vidékünkön.

A Kárpátalja című hetilap érdekes hírt adott arról, hogy amikor hozzáláttak a templom felújításához és levették a templomtorony gombját, belső terében értékes leletre bukkantak. Egy rozsdamarta fémdobozban egy levelet, 18 régi pénzérmét és egy tízforintos Kossuth-bankót találtak. A pénzérmék között 4 egykrajcáros, 1 háromkrajcáros, 8 hatkrajcáros volt. Valamennyit az 1848-49-es szabadságharc idején verték. További három érme 1892 és 1894 között készülhetett, valószínűleg később 1922-ben a tetőszerkezet felújításakor kerülhetett a templom toronygombjába.

Az érmékhez mellékelt levélen Pellionis József aláírása szerepel. Bár erősen megviselte az idő, egy sor kivételével olvasható maradt. Szövege a következő: „A jövő nemzedék részére mellékelem az 1848. évi nemzetünk nevezetes szakaszában forgalomba lévő pénzeket a késő kornak emlékéül. Huszton. 1886. évi szept. 24-én. Pellionis József.”

Józan Lajos, a huszti református templom tiszteletese utánajárt a levél szerzője kilétének és kiderítette, hogy 1820-ban Aradon született evangélikus családban, később Máramarosszigetre költözött. Házassága révén került Husztra, innen vonult be 1848-ban a nemzetőrségbe, ahol tüzérfőhadnagyi rangot szerzett. A szabadságharc bukása után vasáru-kereskedést nyitott a városban, ő látta el a református egyházközösség főgondnoki tisztségét.

Térkép

48.173645, 23.293714

Galéria

Hungarian
Badalói református templom

Székhely

Mártírok út

Egy 1280. évben a váradi káptalantól kiadott bizonyságlevélben Budulounak mondatik, mely akkor feküdt Borsova megyében, s bírta akkor a falut a Huntpázmán nemzetségből eredt Hunt fia Gergely, ki a váradi káptalan előtt megjelenvén, nyilvánítá, miszerint e helységbeli birtokát elcserélte Ubal fia Egyeddel a Dráva menti Busán vármegyében fekvő Tuthylig és Turzum nevű helységekért...

E században már virágzó községnek kell lennie, mert saját lelkészséggel bírt; ugyanis 1321. évről Jakab nevű papja fordul elő egy végrendeleten tanúul, az 1333. évi pápai tizedek rovatában pedig Tamás nevű plébánosa fizetett adóúl három garast.

A Badaló környéki földek gyakran cseréltek gazdát a századok során. A XIX. században a Bay, Balogh, Buday, Farkas, Gecsei, Horváth, Kende, Károly, Pápai, Szűcs, Uszkai, Erdélyi, Fábián, Kelemen, Nagy, Szabó családoknak voltak itt birtokai.

A faluban felépített kőtemplomot a reformációig a római katolikus egyházközösség használta. Miután az egész község áttért a református hitre, a templom is a reformátusoké lett. A XVIII. század végén már szűknek bizonyult a hívek befogadására, ezért 1799-ben hozzáláttak felújításához, amit 1807-ben fejeztek be Nagy József lelkész idején. Avatására 1807. december 27-én került sor.

1834-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, melynek a paplak és a szárazmalom is áldozatul esett.

Fontos szerepet játszott Badaló életében a falu határában fekvő tiszai rév, melynek jövedelmén az egyházközösség, illetve a Bay és Kende családok osztoztak.

A falu sokat szenvedett a Tisza áradásaitól, többször kellett újjá építeni házait.

A késő barokk stílusú református templom jelenlegi formájában a XIX. század folyamán alakult ki, a középkori kőtemplomból csak a déli fal lefalazott résablaka maradt meg.

A templom magas, arányos formájú tornya négy fiatornyos csúcsos sisakjával már messziről látható. Korábban zsindellyel volt fedve. Egyik 1772-ben öntött harangja Lázás György harangöntő mester műve.

A badalóiak méltán büszkék arra, hogy 1847 nyarán itt kelt át a Tiszán Petőfi Sándor, a 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc költője, aki a Szatmár megyei Koltón élő menyasszonyához Szendrey Júliához utazott, hogy a szülői tiltás ellenére feleségül vegye szerelmét.

1938 nyarán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség emléktáblát avatott a badalói református templom falán Petőfi Sándor itt tartózkodásának emlékére. Az avató ünnepségen többek között felszólalt a búcsúi születésű Ilku Pál is (a későbbi magyar művelődésügyi miniszter).

Minden évben március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön, a környék lakosai ennél az emléktáblánál emlékeznek meg az 1848–1849-es szabadságharcról és annak költőjéről.

A templom előtti téren emlékművet avattak azoknak a férfiaknak az emlékére, akiket 1944 tavaszán az auschwitzi koncentrációs táborba, illetve 1944 novemberében a sztálini haláltáborokba hurcoltak el.

Térkép

48.108321, 22.63269

Galéria

Badalói református templom
Badalói református templom
Badalói református templom
Badalói református templom
Badalói református templom
Ismertető

Nagybégány Beregszásztól mintegy 10 km-re fekvő község. A mai Nagybégány környéke ősi idők óta lakott vidék volt. A község közelében a régészek két késő paleolitkori lakótelepülés nyomait fedezték fel, korukat mintegy 30 ezer évre becsülik. Ugyancsak Nagybégány közelében egy 11 tárgyból álló késő bronzkori lelet került elő a föld mélyéből, ami szintén azt bizonyítja, hogy már az időszámításunk előtti II. évezred végén emberek laktak itt. Három hasonló leletre bukkantak a régészek Kisbégány közelében is, ugyanitt egy késő bronzkori lakótelepülés nyomait fedezték fel.

Nagybégányt hajdan Ó-Bégánynak nevezték, valamikor kisebb volt Kisbégánynál. 1333-ban a pápai tizedek rovatában már önálló paróchiával rendelkező faluként említik, lelkésze Egyed beregi főesperes volt, aki a korabeli okmányok tanúsága szerint öt garas pápai tizedet fizetett. 1363-ban Gergely nevű lelkésze volt a falunak. A környékbeli földek akkor a Bégányi-család birtokában voltak, amely a Cseh melléknevet is használta.

1567-ben tatárok dúlták fel a községet, házait felperzselték, lakosainak nagy részét rabságba hurcolták.

1574-től a Lónyai és Szalay családok tulajdonába jutottak a falu földjei, melyek sokáig váltakozó sikerrel pereskedtek azokért a Bégányi-család leszármazottjaival.

1646-ban Rákóczi György erdélyi fejedelem 4 jobbágy és 2 pusztatelekből álló birtokrészt foglalt le Bégányi Tamástól Kristóf János, Albert György, Kósa István, Kis Jánosné, Csapó Bálint és Tenge Mihály javára, akik azért évenként 2-2 kalácsot és 1-1 tyúkot voltak kötelesek bevinni a munkácsi várba és évenként egy hetet dolgozni megerősítésén. A XIX. század elején a Görgey, Izsépi, Géresi, Berthóthy, Hidegkövy, gróf Vay, Neupaver, Bek, Borbély, Komjáthy, Dercsényi családoknak voltak itt kisebb-nagyobb birtokai. A Dercsényi-család két kocsmát tartott fenn a faluban.

Nagybégányban korán elfogadták az új református hitet. A reformáció idején a község nagyobb része templomával együtt csatlakozik a reformált egyházhoz. 1636-ban már virágzó anyagyülekezet. Temploma csúcsíves, gót stílusú volt, mely a XVIII. században rommá vált. 1768-ban a Simái Mező család újjáépíttette. 1782-ben csere útján kapja paplakát. A templomban egy 1636. évből való kottatám áll, valamint egy 1648-ban készült családi fedeles szék. 1854-ben készült el a templom tornya, melyet még 1768-ban kezdtek el építeni. Mennyezete 1881-ben készült el. Az egykor ledöntött sekrestye mellett egy régi kápolna maradványai látszanak. 1638-ban Mező Gáspár egy aranyozott ezüstpoharat ajándékozott a reformált egyháznak. Anyakönyve 1768-tól kezdődik. Bata Ferdinánd lelkészsége és Rácz István gondnoksága alatt újíttatták meg a templom székeit.

A falu keleti részén fekvő XIV. századi templom keletelt, szentélye egyenes záródású, jóval nagyobb a templomhajónál. A szentélyt keresztboltozat fedi, bordái egyszerű sima zárókővel találkoznak.

Az egykori szentélyt a templomhajótól kőből faragott, csúcsíves diadalív választja el, keleti falában hosszú, keskeny, szögletes ablak található. Hasonló ablak látható déli falában is. A hajó déli falában a szentélyéhez hasonló, de azoktól nagyobb, keret nélküli, keskeny, szögletes ablakok vannak.

A templom nyugati kapuja csúcsíves, pálcataggal díszített. 1981-ben a templom javításakor a diadalívtől balra egy ismeretlen női szent valószínűleg középkorban festett képét fedezték fel.

Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiája című művében megemlíti, hogy a templom északi falán és a diadalíven, a mészréteg alatt piros és fekete színű festés nyomait fedezte fel.

Az egyházközség tulajdonát egy református iskola, egy tanítói lakás és egy parókia is képezte a szovjet megszállás idejéig. Jelenleg a volt református iskola és tanítói lakás romokban heverve teljesen használhatatlan állapotban van, s az elmúlt évben került vissza az egyház tulajdonába.