Nem hagyhatjuk magukra az elfelejtett gyermekeket - Sipos József lelkész és gyermeksegítő

Sipos József lelkész és gyermeksegítő

Egy gyermek Isten ajándéka. Vannak, akiknek nem adatik meg ez az áldás, de a többségnek igen. Elszomorító, hogy akadnak olyan anyák is, akik olykor a nem megfelelő anyagi körülményeik miatt, talán nemtörődömségből ott hagyják gyermekeiket az egészségügyi intézményben…

Kárpátalján több olyan kórház is van, ahol beteg kisgyerekeket, vagy már újszülötteket „felejtenek” ott. Az osztályon dolgozó szakembereknek pedig nincs elég kapacitásuk arra, hogy megfelelően tudják ellátni őket… Örvendetes, hogy vannak áldozatkész emberek, akik felvállalják: segítenek szebbé tenni életüket. Ennek köszönhetően alakult meg 2017-ben a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) civil szervezet. Munkájukról Sipos József igazgatót kérdeztük.

– Ismerjük meg először is Sipos Józsefet!

– Salánkon születtem, iskolai tanulmányaimat is ott kezdtem. Ezt követően a Nagydobronyi Református Líceum diákja lettem, majd az érettségit követően felvételiztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, ahol teológiát tanultam. 2004-ben költöztem haza, Kárpátaljára, ez idő óta szolgálok lelkészként Tiszaújlakon és Tiszakeresztúron. 

– Mi vezette Isten útja felé?

– A lelkészi hivatást nem mi választjuk magunknak, hanem az Úr elhív minket erre a szolgálatra. Az ifjúkori barátaim, és talán a családom sem gondolta, hogy én lelkész leszek egyszer, de az Úr engem is elhívott. Még a líceumi tanulmányaim alatt elém került egy ige Hóseás könyvének 2. részéből: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával”. Ennek az igének az olvasásakor értettem meg, hogy ez lesz az én utam. 

– Milyen érzések voltak Önben, mikor fölszentelték?

– A teológiai tanulmányokat követően, de még a fölszentelés előtt néhány évet már szolgálunk mint segéd- és beosztott lelkész. Így ez számunkra már nem egy új érzés. Mégis, amikor a beregszászi templomban megtörtént a felszentelésem, egy pozitív élményt nyújtott számomra.

– A lelkészi szolgálata mellett a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet elnöke…

– A szervezet még 2002-ben alakult többek között Zán Fábián Sándor püspök úr kezdeményezésére. Azért jöttünk létre, hogy támogassuk az ifjúságot abban, hogy közelebbről is megismerhessék Istent. Ennek érdekében rendezvényeket, ifjúsági táborokat, sportnapokat, túrákat szervezünk, ahol a fiatalok hitbéli nevelését erősítjük. Szakmai képzéseket is tartunk. Nagyszabású egyházkerületi ifjúsági találkozónk, a Lendület, ahol szemináriumok, koncertek, műhelyek és interaktív szórakoztató programok várják a fiatalokat. A jelenlegi helyzetben sajnos nem tudunk nagy létszámú rendezvényeket tartani, azonban az ifikkel tartjuk a kapcsolatot, és azt tapasztaljuk, hogy erősödtek ezek a kis közösségek.

– Mit tudhatunk a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése Jótékonysági Alapítványról?

– Négy évvel ezelőtt Gera Anita gyülekezeti tagunk Mikulás-napi adománygyűjtést szervezett a rászoruló gyermekeknek. Az összegyűjtött összeget pedig a nagyszőlősi kórházban felejtett gyermekeknek személyesen vittük el. Az ott tapasztaltak aztán annyira megérintettek, hogy úgy éreztem/éreztük, lépni kell ez ügyben. Kiépítettünk egy működő szolgálatot olyan emberekkel, akik szinte minden nap elmennek a gyermekekhez, gondozzák őket, mesét olvasnak nekik, játszanak velük, és próbálják könnyebbé tenni a napjaikat. 2020 nyarán pedig sikerült megalapítanunk a KEGYES Jótékonysági Alapítványt.

– Hogyan képzeljük el ezeket a mindennapokat?

– Felismertük azt, hogy nekünk is jelen kell lennünk az intézményben ahhoz, hogy az általunk gyűjtött adományok biztosan eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rá. Így megállapodtunk előbb a nagyszőlősi, majd a munkácsi kórházzal, hogy egy-egy tagunk napi 5-6 órában foglalkozik a kicsikkel. A munkatársaink gondozzák, etetik, tisztába teszik, öltöztetik őket. 0-2 éves kor közötti gyermekekről van szó, akiknek talán a legfontosabb, hogy valaki szeresse őket és vigyázzon rájuk.

– Hogyan találhatják meg önöket az adakozni vágyók?

– Mint említettem, 2020-ban sikerült szervezetünket jótékonysági alapítványként bejegyeztetni, így már hivatalosan is fogadhatunk adományokat. Emellett a közösségi médiában létrehoztunk egy csoportot, ahol jelentkezhetnek az adakozók. Sok felajánlást kapunk Magyarországról is, hála Istennek Kárpátalján is egyre többen hordozzák szívükben ügyünket. Bebizonyosodott az is, hogyha segítésről van szó, az emberek kreativitása határtalan. A közelmúltban például egy kedves ifjú pár arra kérte násznépét, hogy virág helyett egy-egy plüss játékot hozzanak nekik ajándékba, melyet aztán felajánlottak szervezetünknek. Ők így támogatták az elfelejtett gyermekeket.

– Nagyon nehéz belegondolni abba, hogy egy anya elhagyja gyermekét. Lélekben hogyan lehet ezzel megbirkózni?

– Rettenetesen nehéz, azt kell, mondjam. A munkatársaim, akik naponta gondozzák a gyermekeket, hölgyek. Nekik még nehezebb, hiszen megszeretik azokat a csöppségeket, akik sokáig sírnak, mikor munkatársaink a nap végén hazaindulnak. Tudni kell, hogy nekünk egy bizonyos ponton túl meg van kötve a kezünk, hiszen a gyermek jogilag az anyáé, nem mondott le róla, bármikor elviheti. Van úgy, hogy el is viszi, majd egy idő múlva alultápláltan hozza vissza. Ilyenkor törnek előtérbe az érzelmek, amelyeket kordában kell tartanunk, bármennyire is szeretnénk beleavatkozni, nem tehetjük. Lelkileg nagyon megterhelő ez a szolgálat.

– Sokak életét megnehezíti a jelenlegi járványhelyzet. 

– Ki kell tartanunk minden időben. Nem véletlenül hozta Isten ezt a vírust, Ő kézben tartja a világot. Nagyon fontos, hogy bízzunk Benne. Persze, ez sokszor nem könnyű, de hinnünk kell az Ő megtartó erejében.

– Isten áldása legyen szolgálatán!

Kurmay Anita

Interjú bemutatás Beregszászi lelkész lelkész lelkész Kárpátalján pap Református egyház Református egyházközség Református egyházközségek Kárpátalján református ifjúsági szervezetek KRISZ elfelejtett gyermekek gondozás Segítségnyújtás segítés

Hirdetés