„Ez az én utam” - Ferenci Attila, a színész és vőfély



A színjátszás forradalmasította a történetek elmesélésének módját. A 20. században megbecsült művészeti ág lett. A színház egy varázslatos hely, ahol bármi megtörténhet. A színjátszás egy olyan terület, ahol az önkifejezés kerül előtérbe. Megmutathatjuk magunkat, tehetségünket a nagyközönségnek. Ezen a területen helytállni pedig nem kis feladat.

Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze már többször bizonyította tehetségét a közönség előtt. Emellett egy régi mesterség, a vőfélykedés csínját-bínját is elsajátította. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk Ferenci Attiláról?

– Badalóban születtem, ott is végeztem el az általános iskolai tanulmányaimat. Ezt követően az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolába nyertem felvételt színész szakra, ahol Vidnyánszky Attila volt a tanárom. Így találkoztam a beregszászi színházzal. A szakközépiskola befejezése után a budapesti Nemzeti Színiakadémiára felvételiztem, melyet sikeresen be is fejeztem. Korai terveim között nem szerepelt a színészet, úgy gondoltam, hogy az egészségügyi pályát választom majd. Ez különböző okoknál fogva nem sikerült, ekkor jött az ötlet, hogy próbáljam meg a közművelődési szakközépiskolát. Hála Istennek, sikerrel vettem az akadályokat, ez lett az én utam.

– Hogyan emlékszik a kezdetekre?

– Az itthoni környezetből egy másikba kerülni nagy élmény volt. Sok barátra tettem szert, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Budapesten, egy teljesen ismeretlen környezetben eleinte elveszettnek éreztem magam, de a diáktársak, tanárok sokat segítettek, amit köszönök. Neves színészekkel egy színpadra lépni pedig egy igen meghatározó élmény az ember életében. A tanulmányi idő alatt több felkérést is kaptam Magyarországon, de a szívem mindig haza húzott. Úgy gondoltam, hogy itt az otthonom, és itt kell megtalálnom a boldogulásom útját.

– Az első fellépés élménye is igen maradandó.

– Az első fellépést sosem felejti el az ember. Ungváron féléves vizsgadarabként Oscar Wilde meséjében, A boldog hercegben játszottam a főszerepet. Mesét játszani mindig különleges, a gyerekek csillogó szemét látva az ember úgy érzi, hogy már megérte. Emellett sok meghatározó pillanatot éltem át az évek során. Emlékszem, a kezdetekkor nagyon izgultam egy-egy előadáskor, a lámpalázzal nekem is meg kellett küzdenem. Mint mindenhez, ehhez a szakmához is sok gyakorlás szükséges, kialakul bennünk egy ösztön, amelynek segítségével tudjuk, hogyan kell hozzáállni egy szerephez.

– Akad olyan is, amikor több szerepet kell egy darabban eljátszania a színésznek.

– Ez mindig kihívás elé állítja az embert. Több szerepet eljátszani több munkát és felkészülést igényel, főleg, ha két, merőben különböző karaktert kell megformálnunk. Legutóbb egy felolvasó színház keretében adtuk elő a Minden dolgok könyve című művet. Már maga a műfaj is újnak számít városunkban, én pedig egy családját erőszakosan uraló apa és Jézus Krisztus szerepét kaptam. Kihívás volt a két szerep, de nagyon élveztem is egyben.

– Amellett, hogy színész, vőfélykedéssel is foglalkozik.

– Több mint húsz évvel ezelőtt egyik rokonom nősült, és megkért, hogy legyek a vőfély a lakodalmán. El is vállaltam, az este pedig nagyon jól sikerült. Ezt követően jött egy másik felkérés is, amire szintén igent mondtam. Megtetszett a szakma, így elkezdtem tanulni, fejleszteni magam. Tanácsot kértem más vőfélyektől is, és próbáltam kialakítani a saját stílusomat. Úgy hiszem, ez sikerült is. Volt olyan is, amikor esküvőn voltam, másnap előadásban játszottam, harmadnap szintén lagziba kellett mennem. Mondanom sem kell, nem volt egyszerű, fizikailag megterheli az embert, ugyanakkor fel is töltődik tőle.

– Hogyan látja, a hagyományos lakodalmak vagy a modern esküvők vannak túlsúlyban?

– Úgy látom, hogy ma már a fiatalság azt várja el, hogy a vőfély adja a műsort, pörgesse fel a hangulatot. Több a show elem egy-egy esküvőn, több a játék. Ezek magukkal vonzzák azt, hogy évről évre meg kell újulni, valami egyedit kell csempészni az esküvők menetébe. Lehet ötletelni, lehet megtervezni egy esküvő mentét, de sok dolog helyben dől el. Egy vőfélynek spontánnak kell lennie, fel kell ismerni az adott helyzetet, és ahhoz kell alkalmazkodnia. Tudnia kell háttérbe is vonulni, hiszen a lakodalom nem róla, hanem az ifjú párról szól.

– Milyen tervekkel vág neki az új évnek?

– Tavasszal új előadások kerülnek színpadra, amelyekre sokat kell próbálnunk. Reméljük, a közönség olyan lelkesedéssel várja az új évadot, mint eddig is. Emellett esküvők is lesznek, amelyeken szintén helyt kell állnom. Feladat van bőven, és mindig a tudásom legjavát próbálom adni.

– Mi pedig további sikereket kívánunk!

Kurmay Anita

Interjú bemutatás színész Beregszászi színház Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Színház Színházak Kárpátalján Előadás esküvő Vőfély Nagyvőfély Vőfélyek Beregszászon Vőfélyek Kárpátalján


Hirdetés