Az élőzene mindig is különleges hangulatot varázsolt és varázsol egy-egy eseménynek. Esküvők elengedhetetlen kelléke, de ma már születésnapok, szalagavatók, leánykérések alkalmával is kérhetünk élőzenét.

Ennek a műfajnak egyik jeles képviselője a kárpátaljai Integrál együttes is, akik már többször bizonyították rátermettségüket. Velük beszélgettünk sikerekről, nehézségekről.

– Hogyan alakult ki önökben a zene iránti szeretet?

– Az én szeretetem a zene iránt még egész kiskoromban indult – kezdi beszélgetésünket Kepics Andzselika énekes. – Édesapám is zenész, így kicsi koromtól szeretek énekelni. A Beregszászi Zeneiskola befejezése után felvételiztem az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakára, majd ezután az Ivano-Frankivszki Egyetem zongora és ének szakára, amelyeket sikeresen be is fejeztem.

– Én is gyermekkoromban kedveltem meg a zenét – veszi át a szót Babics János énekes-gitáros. –  Úgy tudom, hogy egyik felmenőmtől örököltem a tehetségemet. Egyfajta szenvedély ez számomra, amelyet mai napig szívesen művelek. Hogy képezzem magam, én is elvégeztem az ungvári szakközépiskolát klasszikus vokál szakon.

– Korai terveim között nem szerepelt a zenész élet, bár volt vonzalmam hozzá – kapcsolódik be a beszélgetésbe Babics Zsuzsanna énekes-billentyűs. – Azonban a képzőművészet volt az, ami közelebb állt hozzám. Majd megismertem a férjemet, aki több-kevesebb sikerrel zenészt faragott belőlem, és több mint húsz éve sikeresen működik az együttesünk.

– Hogyan indult a zenekar?

– A párommal közösen alakítottuk a zenekart 1995-ben, akkor még csak ketten léptünk fel – emlékszik vissza János. – Majd az évek során fejlődtünk, fejlesztettünk. Egyre több felkérésünk lett, egyre nagyobb ismertségre tettünk szert. Akkor jött az ötlet, hogy keressünk magunk mellé énekesnőt is. Így csatlakozott hozzánk előbb Nagy Móni, majd Szirmai Móni, aki Magyarországon is ismert lett. Őket követte Andzselika, aki azóta is erősíti csapatunkat. A zenekar nevét pedig én választottam. Egy orosz együttesnek is ez volt a neve, akiknek a játékát nagyon szerettem. Így lett Integrál a nevünk.

– Andzselika, ön egy kész együtteshez csatlakozott. Hogyan élte ezt meg?

– Én ezt egy érdekes lehetőségnek, kihívásnak tartottam. Jánost már korábban ismertem, hiszen együtt tanultunk, és amikor jött a felkérés a zenekar részéről, nem gondolkodtam sokat, csak úgy belevágtam – mondja az énekesnő.

– Milyen a repertoárjuk?

– Összehangoljuk azt, amit mi kedvelünk, azzal, amire a közönségnek is igénye van, ezért nagyon színes, változatos a repertoárunk – mondja Zsuzsanna. – Az örökzöldektől a rock, disco, funky zenén át a mulatós és sztenderd tánczenéig sok mindent játszunk. És természetesen mindezt több nyelven. Emellett saját szerzeményeink is vannak, amiket a hallgatók örömmel fogadnak. Ez belőlünk jön, rólunk szól.

– Szerintem ettől vagyunk egyediek, hogy ennyi különböző stílusban énekelünk. Ezen a pályán elengedhetetlen a folyamatos tanulás, fejlődés – teszi hozzá Andzselika.

– Így igaz, mindig tanulnunk kell. Egy életen át fejlődünk. Az ember változik, különböző lelki állapotokba kerül, és a hangjára, a játékára ez mind kihatással van. Meg kell tanulnunk kontrollálni magunkat, meg kell tanuljuk, hogyan figyeljünk egyszerre több mindenre. Egy zenész nem csak a fellépéseken dolgozik, hanem otthon is. Rengeteget kell gyakorolni, koncentrálni, felkészülni, hogy a maximumot nyújthassuk – erősíti meg János.

– Hogyan látják, van-e olyan, hogy jó vagy rossz közönség?

– A közönséggel nincs baj, a hallgatóság mindig jó. Azonban akad olyan, hogy a szervező nem a közönséghez illő fellépőt hívja meg. Figyelembe kell venni, hogy az adott publikum mit szeret, mire van ráhangolódva, és annak megfelelő fellépőt hívni – értenek egyet mindhárman.

– Egy zenész élete kemény munkából áll. Hogyan lehet ezt a magánélettel összeegyeztetni?

– Nekünk egyrészt könnyű, mert házastársak vagyunk, másrészt pedig nehéz, mert nem sok idő jut a magánéletre. Sokan azt hiszik, hogy egy zenésznek milyen könnyű, hiszen csak szórakozik és szórakoztat. Pedig ez nem így van. Komoly munka van abban, hogy a fellépéseken minden gördülékenyen menjen – mondja Zsuzsanna.

– Ha az ember szeretné összeegyeztetni a dolgait, akkor össze is tudja. Számomra ez nem okoz nehézséget – vallja be Andzselika.

– A karantén időszakában a zenészek sem dolgozhattak teljes erővel. Hogyan élték ezt meg?

– Mi nem álltunk le. Persze, nem léphettünk fel, nincsenek koncertek, esküvők, de az élet megy tovább. Dolgoztunk, próbáltunk, új dalt írtunk. És bízunk abban, hogy mihamarabb visszaáll a régi rend – mondja János.

– Emellett pedig többet tudtunk figyelni magunkra, egymásra, megtettünk olyan dolgokat, amire eddig nem volt idő. Próbáltuk tartalmasan eltölteni ezt az időszakot – egészíti ki a párja.

– Én több munkahelyen is dolgozom, így a karantén-időszakot online tanítással töltöttem – teszi hozzá Andzselika.

– Mit üzennének az olvasóknak?

– Legyenek kitartóak, próbáljanak pozitívan gondolkodni, feltöltődni, pihenni. Reméljük, hogy hamar rendeződik a mostani a helyzet és újra találkozhatunk – fogalmazzák meg mindhárman.

Kurmay Anita

Interjú Kárpátaljai vállalkozások Kárpátaljai vállalkozók Vállalkozások Esküvői zenekar Esküvői zenekarok Kárpátalja Esküvői zenekarok Kárpátalján Lakodalmas zenekar Kárpátalján Élőzene Kárpátalja