A papi hivatás komoly elköteleződést kíván, egy szabadon választott döntést Isten és az emberek szolgálatára. A lelkészre kitüntetett feladatot bíz a Jóisten, emellett a közösség is nagyfokú elvárásokat támaszt felé. Egy jó pap közel áll a hívekhez, egész életét a vallás, az Istenbe vetett hit tölti ki.

Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános életében már gyermekkorától jelen van a hit megélése. A fiatalok és az idősebbek egyaránt fordulhatnak hozzá útmutatásért. Ismerjük meg őt! 

– Mit tudhatunk az atyáról?

– Munkácson születtem, egy magyar keresztény családban. A középiskolai tanulmányaimat a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában végeztem. Már elsőáldozó koromtól részt vettem az oltár körüli szolgálatban ministránsként. Csáti József plébános elhivatottsága annyira megragadott, hogy már akkor eldöntöttem, én is erre az útra szeretnék lépni. Érettségimet követően a teológiai tanulmányaimat Erdélyben, Gyulafehérváron töltöttem. Az ottani élmények nagyon meghatározóak voltak számomra, éveket töltöttem olyanokkal, akik hasonlóképpen élik meg a kisebbségi létüket, mint mi Kárpátalján.

– Milyen élmények voltak ezek?

– A székelyföldi magyarság összetartása hasonló, mégis más, mint a miénk. Jó volt látni, tapasztalni, hogy kultúrájukat hogyan tudják megélni. Barátságok, ismeretségek köttettek ott. Meghatározó volt számomra a csíksomlyói búcsú megtapasztalása. Ott igazán az ember, hogy mit jelent egy nemzet részeként együtt imádkozni, és egymást erősíteni. 

– Milyen érzések voltak önben, mikor fölszentelték?

– Szavakkal talán le sem írható az az érzés, ami akkor az emberben lejátszódik, amikor az oltárnál a püspök atya felszentel bennünket, és elindulunk Krisztus útján. Ez nem azt jelenti, hogy a pap egy magasabb rendű személy lenne, hanem ez egy más fajta szolgálatot jelent. 2003-ban szenteltek pappá, ezt követően Ungvárra kerültem, ott töltöttem be hivatásomat. Tizenegy évet szolgáltam a megyeszékhelyen, majd Beregszászba helyeztek. 

–  Hogyan látja, mennyire van ma fontos szerepe az egyháznak?

– Az egyháznak fontos szerepe van nemcsak ma, hanem mindig. Az Úr Jézus azért alapította az egyházat, mert tudta, hogy elengedhetetlen a lelki életünk szempontjából, hogy ily módon is megélhessük hitünket. A jelenlegi karantén helyzetben számos hívő körében egyre fokozódó kétségbeesést tapasztalhatunk. Ilyenkor még inkább oda kell figyelnünk Jézus szavára, támogatására. Hozzá fordulhatunk bármilyen nehéz időszakban, mindig meghallgat és segít bennünket. Ez egy próbatétel az életünkben. A hit szilárdságának, az Istenbe vetett bizalomnak a próbája, amit ki kell állnunk, és akkor elnyerhetjük az élet koronáját. Azt tapasztaltam a tavaszi karantén idején, amikor a templomok is bezárásra kerültek, hogy az emberek felismerték, mennyire nagy szükség van az egyházra, a közösségre, a hitünk megélésére.

– Lelki vezetőként különböző kérdéssel keresik meg.

– Ez így igaz, lelki gondokkal, családi problémákkal, vagy személyes elakadásokkal keresnek meg az emberek. Én nem mondhatom meg, hogy ki és mit tegyen, de vezethetem őt az Úr útján. Aki felkeres engem, ő egy felnőtt ember, felelősséget kell vállaljon tetteiért és a döntéseiért, én nem dönthetek helyette. Nekem az a feladatom, hogy az Evangélium szellemében megmutassam azokat a helyesnek tűnő irányokat, amelyből ő kell, hogy kiválassza azt az utat, amelyet követnie célszerű.

– A fiatalság is fogékony az egyház iránt?

– A fiatalság nyitott az egyházi dolgok felé, bár kezdetben idegenkedve fogadja, aztán minél jobban megismeri, annál inkább a magáénak vallja. Sokszor nem merik maguknak bevallani, hogy lelkük Istenre szomjazik, de ha megtapasztalnak egy személyes kapcsolatot az Úrral, akkor önként fogják keresni társaságát. A közösségi élményen keresztül pedig megtapasztalhatják ezt a személyes kapcsolatot.

–  Vannak olyanok is, akik akkor voltak fiatalok, amikor tiltották az egyházi alkalmakat.

– Ez valóban igaz, közösségünk felnőtt tagjai között akadnak olyanok, akik fiatal korukban nem tanulhattak hittant, nem beszélgethettek erről. Nekik is szükségük van arra, hogy közösségben a hitről tudjanak beszélgetni, megélni az összetartozás érzését. Nagyon érdeklődő és befogadó közösségben élünk, amiért hálával tartozunk az Úrnak.

Kurmay Anita

Interjú bemutatás egyház Egyházak Egyházközség Egyházközségek Kárpátalján pap katolikus pap Római katolikus egyház hit

Hirdetés