A kultúra megismerése fontos része identitásunknak. A népi motívumok üzeneteket közvetítenek, a hagyományokat, vallást és szokásokat örökítik meg generációkon keresztül.

Ezen hagyományokat elsőként a családban élik meg a gyermekek, majd az óvodai nevelésben játékosan ismerhetik meg szülőföldjük gazdag kincsét. Gabóda Éva egykor óvónőként szintén arra törekedett, hogy a gyermekeknek minél játékosabb formában tudja átadni a szülőföld szeretetét, ma pedig már főiskolás hallgatóknak adja át ugyanezt. Ismerjük meg őt!

– Bátyúban születtem és ma is ott élek a családommal. A tanulmányaim elvégzését követően a helyi óvodában kezdtem el dolgozni. Az intézmény akkoriban indult el, így nagyon izgalmasnak tűnt kipróbálni magam egy új helyen. Ezek a rendszerváltás előtti évek voltak, amikor is orosz nyelven kellett foglalkoznunk a gyerekekkel, 1991-ben pedig már magyar nyelvű csoportokat is indíthattunk. Mivel kevés volt a magyar nyelvű segédanyag, magunk gyűjtöttük a mondókákat, meséket, népi játékokat, hogy anyanyelven foglalkozhassunk a kicsikkel. Eközben nagyon megszerettem a magyar folklórt, a népi motívumokat, és úgy döntöttem, hogy e téren többet szeretnék tudni, így folytattam tovább tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen. 2008-ban sikeresen megszereztem a diplomámat néprajz szakon. Jelenleg Beregszászban a Rákóczi Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékén dolgozom. 

– Honnan jött a néprajz szeretete?

– Szűkebb közösségünkben mindig is megéltük a hagyományainkat, ez sosem állt tőlem távol. Szerettem a népi mondókákat, játékokat felfedezni, megtanulni, megtanítani. Nagymamám sokat kézimunkázott, hímzett, szőtt, horgolt, ebben nőttem fel én is. Ezt a szeretetet a kézimunkázás iránt mai napig megőriztem, csak sajnos kevés szabadidőm van rá. A férjem szintén szerette a néprajzot, kedvtelésből foglalkozott is gyűjtésekkel. Megismerkedésünk után automatikusan jött, hogy együtt dolgozunk ezen a vonalon is.  Ez adott indíttatást arra, hogy tudományosan is képezzem magam ebben az irányban. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekeknek biztonságos gyökereket adni csak úgy lehet, ha megismertetjük velük az eleink által létrehozott értékeket, ha megismertetjük hagyományainkat, hogy azokat így tovább éltessük, s általuk megmaradjunk. 

– Említette, hogy ma is kéz­műveskedik. Mit szeret készíteni?

– Nagyon szeretek kéz­i­mun­kázni, új dolgokat alkotni, ha az időm is engedi. A főiskolai hallgatóknak technika-pedagógiát is tanítok, ahol fontosnak tartom, hogy a megismerkedjenek a népi tárgyi kultúra darabjaival, azok készítési technikáival, ilyenkor mindig készülnek egyedi kiegészítők, fonatok, szőttesek, gyermekjátékeszközök. Az alkotásban mindig a természetes anyagokat részesítem előnyben. Magamnak is régóta nagy szenvedélyem az ékszerkészítés, a gyöngyfűzés. A különböző nyakláncokba, karkötőkbe is mindig belecsempészek egy-egy népi motívumot vagy technikát. Legújabban a papírvesszőfonással is próbálkozom. Szeretek új kézműves technikákat kipróbálni, ezekkel kísérletezni.

– A kicsik után ma fiatal felnőtteket tanít. Milyen tapasztalatai vannak?

– Az óvodai munkám nagyszerű volt, nagyon szerettem, azt szinte játéknak éltem meg. Minden óvónéniben kell legyen valami a gyermeki énjéből, hogy ezt a munkát igazán elhivatottan tudja végezni. Ami a gyermeknek játék, az ugyanakkor tanulás is, amit egy jó óvónő tud megszervezni. A kicsikkel élvezet együtt dolgozni, mindig új dolgokat találnak ki, mindig felfedeznek valami újat, és ez a pedagógusnak is inspirációt ad. A főiskolai hallgatókkal szintén nagyon jól lehet dolgozni, pezseg bennük a megismerési vágy. Nyitottak, érdeklődőek, szeretnék minél jobban elsajátítani a szakmájukat. Ilyen pedagógusokra van ma szükség! 

– A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség óvodaszekciójának vezetőjeként gyakorló kollégákkal foglalkozik…

– Az óvodaszekció megalakításakor az volt az egyik célkitűzésünk, hogy a kollégák szakmai felkészültségét még inkább segítsük, új ötletekkel, új módszerekkel ismertessük meg őket. Fontosnak tartottuk, hogy a kárpátaljai magyar óvodákban dolgozó óvodapedagógusok érezzenek maguk mögött egy erős szakmai szervezetet, megfelelő professzionális hátteret, amelyik megfelelő színvonalon képviseli az anyanyelvi óvodai nevelést. Minden évben szervezünk szakmai találkozókat, konferenciákat, tanfolyamokat számukra, ahol lehetőségük nyílik a tapasztalatcserére, önfejlesztésre, együtt gondolkodásra.

– Férje is pedagógus. A lányaik a szülők nyomdokaiba léptek? 

– Nem, ők nem vonzódtak a pedagógusi pálya iránt, és mi nem akartuk ebben befolyásolni őket. Úgy helyes, ha a saját útjukat járják. Mindkettőjüket a keleti nyelvek iránti vonzódás motiválta a továbbtanulásban: koreanisztika, valamint Kelet-Ázsia tanulmányok szakon diplomáztak Budapesten. Nagyon büszke vagyok rájuk, bár nagyon hiányoznak, hisz sokat vannak távol tőlünk.

– További tervek…

– Egyelőre próbáljuk a jelenlegi helyzetből a legtöbbet kihozni. A karantén miatt több rendezvényünk sajnos elmaradt, ezeket szeretnénk pótolni, online formában megvalósítani. Bízunk benne, hogy a jövő inkább jót hoz számunkra.

– Úgy legyen!

Kurmay Anita

Interjú bemutatás óvodapedagógia Pedagógus Pedagógusok Kézimunka Kézimunka Kárpátalján kézműveskedés Kézműves termékek Tanár