Kárpátalján magyarnak lenni nem kis feladat, néha igazi kihívás. Minden nap szembesülünk ennek jó és rossz oldalával egyaránt. Az életünket meghatározó döntésekről, a napi friss hírekről pedig a médián keresztül értesülhetünk. A tömegtájékoztatási eszközök (rádió, újság, televízió) munkatársai nap mint nap azért tevékenykednek, hogy a világ hírei minél szélesebb körben ismertek legyenek.

Birta Zoltánt szinte mindenki ismeri. Vagy talán mégsem? Élete meghatározó pillanatokkal van tele. Foglalkozott cserkészettel, játszott zenekarban, előbb a Sion, majd a Pulzus Rádió főszerkesztője lett. Emellett felelős családapa. Ismerjük meg őt.

– Meséljen magáról.

– Beregszászban születtem Birta Edit és Birta Sándor legkisebb fiaként egy hatgyermekes családban. Van két nővérem, két bátyám és egy húgom. Feleségemmel, Klaudiával elsőszülött fiunkat, Zoltánt neveljük. Református családban növekedtem, keresztyén magyar értékrendek alapján. Középiskolai tanulmányaimat a beregszászi gimnáziumban fejeztem be, majd a Nyíregyházi Főiskola gazdaságtudományi szakán tanultam tovább. A diplomaszerzést követően Kecskeméten OKJ-s képesítést kaptam rádióbemondó és műsorvezető szakirányban, majd a Sárospataki Református Akadémián tanultam két évet. Hegedülni is tanultam. A beregszászi református gyülekezet gyermek, ifjúsági énekkarában, felnőttként pedig a Dalárdában és a Kamarakórusban énekeltem/énekelek. Sok mindennel foglalkoztam: tartottam táncházakat, szerveztem bicikli túrákat, táborokat, bálokat, programokat, tömegrendezvényeket, oktattam képzéseken, önkénteskedtem a Máltai Szeretetszolgálatnál, és már fiatalként meghatározta mindennapjaimat a cserkészet. Mára dolgozom és magánvállalkozóként, fiatal magyarként, apaként, férjként próbálom megélni a „kárpátaljai életérzést”. Mindezt tele pezsgéssel, izgalommal, küzdelemmel, örömmel, sok-sok áldással.

– Milyen ötletből született a Sion Rádió?

– Tizenkét éven keresztül a Hajnalcsillag Keresztyén Ifjúsági Együttesnek voltam a tagja. Az első lemezünk kiadásakor úgy gondoltuk, hogy szükségünk lenne egy stúdióra és egy hangmérnökre. Babics Jánost (Mókus) kerestük meg ezzel az ötlettel. Ekkor már önkéntes alapon a holland E-Mission alapítvány támogatásával létezett a Sion Rádió, amely az ungvári magyar rádiónak és a Miskolci Európa Rádiónak adott le anyagokat. Úgy gondoltuk a zenekar tagjaival, hogy lemezünket a rádió stúdiójában vehetnénk fel. Ezáltal elkezdtük figyelemmel kísérni a rádió munkáját. Aztán Taracközi Ferenc lelkipásztor, a rádió elnöke felkért rádiós szerkesztőnek.

– Milyen műsorokat közvetítettek?

– Kezdetben heti 45 perces műsort gyártottunk, majd elindulhatott a napi szintű műsorszórás is. Napi egy órától hatalmas munkával eljutottunk a napi huszonnégy órás műsor gyártásáig. Mondhatom, ez nem kis feladat volt. A célunk a keresztyén magyar értékek közvetítése volt, és ma is az. Istentisztelet-közvetítéseket, ifjúsági műsorokat, gyülekezeteket bemutató műsorokat közöltünk. Sok barátunk, segítőtársunk akadt, akik komolyan vették a próbálkozásainkat, és támogattak abban, hogy legyen magyar rádió Kárpátalján.

– Ez a merész álom adta a Pulzus Rádió alapjait.

– Így igaz, úgy gondolom, hogy Isten akarta, hogy legyen Kárpátalján önálló magyar rádió. 2013-ban elindíthattunk egy földfelszíni sugárzást, amely a megyénkben máig hiánypótló szerepet tölt be. Mi keresztyén értékrend mellett mutatjuk be a mindennapokat, szórakoztatunk és informáljuk független módon a hallgatót.

– Hogyan alakultak át a műsorok?

– A Sion Rádióban csak keresztyén zenét játszottunk, a Pulzus Rádióban a többi zenei műfaj és műsor is megszólal. Nálunk mindenki megtalálja a kedvére valót. A teljesség igénye nélkül csak pár műsorszámot említenék: a reggeli órákban az Ébresztő várja a hallgatókat, majd a Turmix kívánságműsor, délután pedig tematikus műsoraink vannak a hét minden napján. Két nyelven szólnak a tartalmaink, az ukrajnai médiatörvénynek megfelelően.

– A Sion Rádiót követően a Pulzus Rádió főszerkesztőjeként tevékenykedik. Automatikusan jött ez?

– Ha az ember egy kertészetben dolgozik, és ültet egy fát, amit magáénak érez, akkor alig várja, hogy felcseperedjen és kibontakozzon, lássa milyen gyümölcsöt terem. Én is így voltam ezzel. Sok ember dolgozik ma is azon, hogy a rádió működjön, ez egy közösség, egy család. Számomra nem volt kérdés, hogy folytatni szeretném a megkezdett munkát. Szeretjük a hallgatóinkat, még ha nem is látjuk őket közvetlenül.

– Mi a feladata egy főszerkesztőnek?

– Tulajdonképpen a tartalomgyártás minden területén jelen kell lenni. Koordinálás, a tartalmak kiválasztása, összeválogatása. De ha az embernek jól összeszokott csapata van, akik pontosan tudják, hogy mi a feladatuk, akkor ez nagyban megkönnyíti a helyzetet.

– Ez egy huszonnégy órás munka. Családapaként hogyan lehet ezt összeegyeztetni?

– Határokat kell húzni. Néha tényleg tudok huszonnégy órát dolgozni, ami kimerít. Emellett nagyon fontos számomra, hogy jó férj, és jó apa legyek. Isten után a családom számomra az első. Kemény feladat a munkával, vállalkozásaimmal összeegyeztetni, sokszor embert próbáló, de én megtaláltam hozzá azt a társat, akivel kiegészítjük egymást.

– Vannak-e további tervek?

– Kárpátalján nehéz, de nem lehetetlen megmaradni. „Imádkozzál és dolgozzál” elv alapján telnek napjaink, így mi is a több lábon állást választottuk. Több mindennel foglalkozunk, fejlesztgetünk, építkezünk. Szeretnénk még több gyermeket vállalni, és Isten kegyelméből remélem, hogy sikerül.

– Sok sikert kívánunk ehhez!

Kurmay Anita

Interjú kárpátaljai rádió média- és sajtóinformációk Médiaszolgáltatás Online média