Kárpátalján az évszázadok folyamán mindig is jelentős volt a bortermelés. A legfontosabb fajták között tartották számon a Furmintot, a Hárslevelűt, a Királyleánykát, a Traminit. Az első és második világháborút követően háttérbe szorult a szőlőtermesztés vidékünkön, ezzel együtt a minőségi borok is eltűntek a boltok polcairól.

Ukrajna függetlenné válását követően a helyi szőlőtermelők, boros gazdák ismét összefogtak annak érdekében, hogy újratelepítsék a hagyományos szőlőfajtákat, illetve népszerűsítsék a kulturált borfogyasztást. Vallják: egy finom ital is jó társaságban élvezhető leginkább.

A kárpátaljai borvidék egyik jeles szőlőtermesztőjével, Orosz Ruszlán derceni borásszal beszélgettünk kihívásokról, sikerekről.

– Meséljen a kezdetekről. Mióta foglalkozik szőlőtermesztéssel, borászattal?

– Tíz évvel ezelőtt hobbiként indult a szőlészet. Saját részre, valamint barátoknak készítettem borokat. Aztán az ismerőseim ajánlották, hogy próbáljam ki magam fesztiválokon is. 2012-ben, az első hivatalos bemutatkozásomon egy ezüstérmet is haza vihettem, amire nagyon büszke vagyok. Onnantól kezdve minden évben több megmérettetésen is részt vettem, bővítettem a tudásomat és a kínálatomat is.

– Tanulta ezt a mesterséget?

– Nagyszüleim, szüleim nem foglalkoztak borászattal, így nem is tudtam tőlük tanulni. Mint mondtam, ez csak hobbiként indult számomra. Majd, mikor eldöntöttem, hogy szakszerűen szeretnék foglalkozni a szőlőtermesztéssel, akkor könyvekből, internetről képeztem magam. Tapasztalt borászoktól, külföldi mesterektől lestem el a borászat csínját-bínját.

– Nehéz volt az indulás?

– Úgy gondolom, nehézség minden ágazatban akad. Amivel nekem meg kellett küzdenem, az az, hogy nem volt megfelelő felszerelésem. Az átlag fogyasztó kívülről nem láthatja, de rengeteg hiba becsúszhat a borkészítés folyamán. A megfelelő prés, tartályok mind nagyon fontosak a zamatos nedű elkészítéséhez.

– Milyen fajta borokat készít és kínál?

– Széles a választék. Nálam a klasszikus világfajtáktól – a Chardonnay, a Cabernet, a Sauvignon blanc – kezdve a Traminin és a Királyleánykán át az igazi különlegességekig, mint például a Citronnij maharadzs, minden kapható.

– Mint mindent, a borászatot is fejleszteni szükséges.

– Természetesen. Mint említettem, az elején eszközhiányban szenvedtem, és egy jó prés vagy tartály elengedhetetlen a jó minőségű bor előállításához. Az Egán Ede Program segítségével azonban sikerült beszerezni a megfelelő eszközöket. Emellett persze további álmaim, terveim is vannak, egy nagyobb pincét szeretnék a közeljövőben.

– Hol találhatók meg a termékei?

– A nagyobb fesztiválokon mindig jelen vagyunk, postai úton Ukrajna több pontjára küldök a termékeimből, és hát legfőképp otthon, Dercenben ízlelhetik meg a boraimat.

– Az első díj mindig az ember szíve csücske marad. Azóta pedig már több érmet is magáénak tudhat. Mi ennek a sikernek a kulcsa?

– Így van, az első díjamra nagyon büszke vagyok. Az eltelt évek alatt pedig Magyarországon, Szlovákiában, itthon, Ukrajnában is szereztem érmeket boraimmal. Mindig jó érzés, ha elismerik a munkánkat. A legnagyobb elismerés pedig tavaly ért a 24. Munkácsi Vörösborfesztiválon, ahol az első helyet szereztem meg. Ezeknek az elismeréseknek a kulcsa, úgy gondolom, hogy az alapos munka, valamint, hogy szívvel-lélekkel csinálom, másképp nem lehet.

– Gondolt-e arra, hogy családjával más országban próbál szerencsét?

– Igen, gondoltam rá, talán ez mindenki fejében megfordul Kárpátalján. Évekkel ezelőtt Magyarországról kaptam ajánlatot, hogy egy kilenc hektáros szőlőterületet én igazgassak. Nagyszerű ajánlat volt, de az élet közbeszólt, és végül is itthon maradtam, amit nem bántam meg.

– Milyen tanácsokkal látna el egy kezdő vállalkozót?

– Merjen belevágni abba, amit szeretne. Mindig a minőségre törekedjen, mert csak azzal érheti el a tiszteletet és megbecsülést.

Kurmay Anita

Interjú Borászat Borász Borászat Beregszászban Borászat Beregvidéken Borászok - Dercen