Szerednye (Szerednye)

A jelenleg 3 500 lelkes Szerednye (or. Середнее) Ungvár és Munkács között félúton, a szőlővel beültetett dombok között terül el. Javarészt ukránok és ruszinok lakják az egyre inkább városiasodó községet. Jelentős számú szlovák kisebbség él a helységben, magyarul már csak néhány család beszél.

A tatárjárást követő időben épült vára és kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán a település mindig is fontos szerepet kapott. Egykoron mezővárosi rangra is emelték, különböző kiváltságokat élvezett és ez magával hozta a kézművesség és kereskedelem, s nem utolsósorban a borászat fejlődését.

A templomos lovagok még a XIII. században felépítették itteni kolostorukat. 1381 táján, erről szólnak a korabeli iratok, a Szatmár megyei Jánki pálos kolostor szerzetesei telepedtek meg a helységben. Majd a Pálócziak birtoka. Így lesz a később velük rokonságba kerülő Dobó família tulajdona. A XVII. század második felében már Rákóczi-birtok.

A települést körülölelő szelíd lankákon évszázadok óta finom szőlő terem, abból lánglelkű nedű készül. A szerednyei bor már a XVII–XVIII. században európai hírűvé válik. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint I. Péter cár udvarába is szállítottak belőle.

1851-ben a település lakóinak száma 1 520, 1910-ben már 1 860. Ebben az időben igen sokan vándorolnak ki a községből Amerikába. A XX. század elején a lakosság egyharmada még magyarnak vallja magát. Azóta a magyar családok jelentős része asszimilálódott, illetve elköltözött innét.

A településen évtizedek óta jól prosperáló mezőgazdasági nagyüzem, a Leányka Agrárcég működik, melynek egyik fő profilja a szőlőtermesztés és a borászat. A Szerednyén palackozott Leányka, Tramini Cabernet Souvignon, Zweigel, illetve az ezek házasításából készült száraz-, félédes- és desszertborok különböző kiállításokon időről időre megmérettetnek és tovább öregbítik az itteni borászok jó hírnevét. A mindinkább városi jellegű településen malom, pékség, húsfeldolgozó üzem, több varroda, gépkocsijavító műhely, gatter és asztalos üzem, és számos más szolgáltató egység működik (fodrászat, patika, cipőjavító, háztartási gépeket javító műhely, stb.).

A helységben az utóbbi időben gombamód elszaporodtak a kisebb vegyesboltok, kávézók, étterem, étkezde szintén helyben. A járási kórháznak részlege van Szerednyén.

A Szerednyei Középiskolába több mint 700 diák jár, az itteni óvodában 70 csöppségre felügyelnek.

A település fő nevezetessége a XIII. században emelt vár, mely a vidéket átszelő főútvonalak mentén kiépült kővárláncolat egyik fontos részét képezte. Az építmény voltaképpen egy majdnem négyzet alakú (18x19 m-es), melynek alsó szintjén – hogy megnehezítsék a támadók bejutását – nincs bejárat. A kapu a második szinten található. Ide fel egy létra segítségével jutottak a bekéredzkedők. Bent, a szintek közötti közlekedést a kiépített csigalépcső révén oldották meg. A vár lakóinak vízellátást egy kőből kirakott ásott kút biztosította. A helybéliek úgy tudják, hogy a kútban, jóval a vízszint mögött egy folyosót építettek ki, amely a várat összekötötte a településen található pincelabirintussal.

A pince – a település másik nevezetessége, ma is megvan, benne a Leányka Agrárcég a borát érleli – közel 900 m hosszú, szélessége 5-6 m, magassága olykor meghaladja az 5 métert, máshol csupán 1,6 m. A bejáratnál kifüggesztett latin nyelvű felirat arról tudósít, hogy a pincét 1546 és 1556 között török foglyokkal vájatták a Dobó fivérek.

A híres szerednyei borvidék legjobb hagyományait folytatja a jelenleg itt működő borgazdaság, amely néhány éve borkóstolót szervez az ide látogatók számára. A vendégek 15 féle száraz-, félédes- és desszertbort ízlelhetnek meg. Közöttük a híres Trojanda Zakarpattyát, amely a fűszeres ízű, kellemes zamatú rózsaszín Traminiből készül két-három éves érleléssel.

A lankás, hol szőlővel beültetett, hol erdővel borított domboldalakon rövidebb-hosszabb kirándulást tehetünk. A gombázók figyelmébe a szomszédos Packanyovo határában húzódó erdőt ajánljuk. Aki viszont szeretné megkóstolni a valódi nyírfalevet, annak azt tanácsoljuk, hogy március végén, április elején látogasson el ide: ilyenkor az antalóci nyírfás erdőkben folyik a kiváló hűsítő és vesetisztító (ital) begyűjtése.

Az innét 10 kilométerre északkeleti irányban levő Andrijivka község pedig azokat a turistákat várja, akik lovagolni szeretnek. Az Arany patkó farmergazdaságban főleg kezes hucul lovakat tartanak. Ezekre a lovaglásra kevésbé járatosak is bátran felülhetnek.

Andrijivka gyönyörű hely. Itt az erdőkkel borított hegyek lábához simuló hatalmas tó található. A hely csónakázásra, horgászásra egyaránt alkalmas.