Mezőkaszony

Mezőkaszony (ukránul Косонь (Koszony / Koson'), 1995 előtt Косино (Koszinó / Kosyno), oroszul Косины (Koszini / Kosiny)): falu a mai Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban.

Az egykori mezőváros Beregszásztól nyugatra, a járási központtól 24 kilométernyire az ukrán-magyar határ mentén terül el, a Beregszász - Nagydorony - Csap országúthoz egy 2 km-es bekötőút által kapcsolódik. 1989-ben a község határában kishatárátkelő nyílt a Mezőkaszony - Barabás útvonalon. Ezt 2003 őszén nemzetközivé minősítették át.

Szomszédos települések: északnyugati irányba Csonkapapi (2 km-re), északra Som (4 km-re), Zápszony keletre (3 km-re). A Beregsom - Kaszony vasútállomás a településtől 5 kilométernyi távolságra található.

Egy kis történelem...

Első királyaink idején a beregi rengeteget, így ezt a helyet is főként gyepűóvók, királyi vadászok, pásztorok, a világ zajától elvonult remeték lakták. Kaszony már a XIII. században népes helynek számított. A települést (Cassan néven) első ízben 1333-ban említik a krónikák. A XIV. századbeli okmányokban gyakran szerepelnek kaszonyi hospesek, vagyis jövevények, vendégek. Így feltehető, hogy a tatárdúlás után sok külföldi telepedett le a faluban, ahol birtokokat és kiváltságokat kaptak. Egy 1374-ben keletkezett okmányból kitűnik, hogy a kaszonyi hegyen már szőlő terem. S abból jóféle bort szűrnek. Egy korabeli írásból megtudhatjuk, hogy "egy negyven köbölnyi tartalmú hordó bort Miklós jobbágynak átadni köteleztetett". 1478-ban vizsgálatot tett itt Homoki Balázs királyi ember és Elek leleszi pap egy jobbágyokon tett erőszakoskodás ügyében. Ez okmányban Kaszony első ízben mondatik mezővárosnak (oppidum).

A mohácsi vész előtt a következő családok birtokolták Kaszony határát: a Debrőiek, a Czudarok, a Keszik, a Matucsinaiak, a Jakcsiak, a Heteiek.

1566-ban a Tokaj alól elvonuló tatár hadak a települést feldúlták, jobbágyságát 59 házhelyről elhajtották. Egy 1600-ban keletkezett írásból kitűnik, hogy a kaszonyi birtokosok köre a Literátiakkal, az Újhelyiekkel, a Büdyekkel, a Darócziakkal, a Lónyaiakkal, a Székelyekkel, a Réthelyiekkel, a Melithekkel bővül. A XVII. század elején a településnek már iskolája van. 1659-ben a krónikák arról tudósítanak, hogy Verebélyi Ferenc és neje, Vitkai Erzsébet cserét kötnek a vitkai újfehértói birtok és a kaszonyi szőlőre nézve. Egy 1682-ben kelt okmányban nevezik a települést először Mezőkaszonynak. A XIX. század végén jelentősebb birtokosok voltak itt az Eötvösök, a Lónyaiak, a Dolinaiak, a Ráczok, a Horthyk, a Bloksayak, az Urayak, a Galgóczyak, a Szántók, az Uszkayak, a Péchyek. Nagyobb földrészeket mondhatott magáénak a Teperczer, a Rózsa és a Kun család.

1864-ben gyógyszertár nyílt a helységben. 1875-ben vegyes ipartársulat alakult 30 taggal. A XIX. század elejétől kezdődően igen népesek a december ötödikén, Miklós napján tartott sertésvásárai.

A településnek 1870-ben 1 529 lakosa volt, akik 340 házban éltek. A településnek 125 polgára vett részt az első világháborúban, közülük húszan hősi halált haltak. Az 1930-as években a község határában kőbányát, illetve hengermalmot üzemeltettek. 1944 őszén 368 férfit hurcoltak el, közülük 68-an odahaltak. A második világháború frontjain 18-an estek el.

Napjainkban

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Mezőkaszony lakóinak száma  2 338 fő, ebből 2 087 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

A szovjet érában a kaszonyiakat először a helyi "saját" kolhozukba kényszerítették, aztán egyesítették azt a beregsomi gazdasággal. A kollektív nagyüzem a hetvenes években már szovhozként működött, gazdálkodása ekkor jutott a mélypontra. A felnőtt lakosság jelentős része ekkor Beregszász iparvállalatainál helyezkedett el. Az ukrajnai földreform eredményeként 2000 tavaszán felosztásra került a helyi szocialista nagyüzem. Ekkor a kolhoztagok és kolhoznyugdíjasok átlagosan egy hektár szántóhoz jutottak. Emellett mintegy 140 helyi lakos kapott földrészt a szőlőiről és borairól egykor igencsak híres, ma viszont lepusztult állapotban levő kaszonyi hegyen. A domboldalak szőlővel való betelepítése igencsak vontatottan halad, igen hiányzik az állami támogatás. A felnőtt lakosság egy részének sikerült megtartania városi munkahelyét.

A településen több benzinkút, pékség, cipészműhely, szikvízkészítő üzem és autószerelő műhely működik. Az üzletek, kávézók és falatozók száma összességében meghaladja a húszat. Az elmúlt években a településen konditerem és playstation számítógépes játékterem nyílt. Piacára reggelente friss árut hoznak a Hetyenből, Haranglábról, Zápszonyból érkező őstermelők. Zöldségfélét, burgonyát, tojást, tejet, tejtermékeket hoznak ide eladásra. Orvosi rendelő, mentőállomás, körzeti rendőrőrs helyben. Az ide érkező vendégek és az átutazók a helybeli Kulacs, illetve Vita étteremben étkezhetnek.

A kaszonyi férfiak jelentős része továbbra is a határ túl oldalán - jobbára építkezéseken - keresi meg a család eltartásához szükséges pénzt. Az asszonyok közül - kihasználva a határátkelő közelségét - sokan a közeli magyarországi településeken vállalnak idénymunkát. A Kaszonyi Középiskolában 440 gyerek tanul. Óvodájába 40 gyerek jár. 1971-től a községben zeneiskola működik. Itt tíz pedagógus negyven gyereket tanít. Könyvtára 17 ezer kötetet számlál, klubja 250 férőhelyes. Égisze alatt élénk kulturális élet folyik, különösen népszerű a fiatalokból álló citeraegyüttese, valamint felnőtt- és gyerek folklórcsoportja.

A 2002-ben alakult Életet az éveknek Nyugdíjasklub igen aktív tevékenységet folytat. Számos kárpátaljai és magyarországi nyugdíjasklubbal tart szoros kapcsolatot. Húsztagú énekkarát a környék legjobb együttesei között tartják számon.

Jelenlegi lakóinak 90 %-a magyar, jelentős - közel 300 lelket számláló - roma kisebbség is él itt. A magyarok 60%-a református, 40%-a római katolikus.

Nevezetességek

Református templomának alapjait még a XIV. században rakták le, azóta többször átalakították. A helyi népemlékezet úgy tartja, hogy a település Kata asszonyról, Mezőkaszony védőszentjéről kapta a nevét. A honfoglalás utáni időkben a Tisza mentén elterülő erdőkben egyes helyeken kápolnák, imaházak keletkeztek. A régiek szerint azon magaslat lejtőjén, amely körül ma Kaszony elterül, állt egy Szent Katalinnak szentelt imola. A hagyomány szerint az eredeti apró imaház a mellette később megnagyobbított új templomhoz sekrestyéül ragasztatott. S védnöke Szent László lett. Sokan állítják ugyanis, hogy az 1086. évi ütközet, melyben László királyunk a Salamon védelmére berontott Kuteszk kun hordáit megverte, kik Máramarosnak futottak ki az országból, nos, hogy a csata itt zajlott le, s a győzelem helyén hálából templom épült. Az egykori katolikus templomot végül 1560-ban foglalták el a protestánsok. Anyakönyve 1775-ben kezdődik. Római katolikus egyháza újraalapításának éve 1750. Templomuk a XVII. század közepén épült államalapító Szent István királyunk tiszteletére.

Bocskay István erdélyi fejedelem felkarolta a várost. A helyi református egyháznak egy 46 cm magas fedeles, arannyal futtatott díszes ezüst billikomot ajándékozott. Az erősen megrongálódott Eötvös-kastély felújítását tervezi a közlejövőben a református egyház. Az a terv, hogy a kárpátaljai egyházkerületi levéltárat itt helyeznék el.

A helybéliek a település központjában emlékművet állítottak a második világháború frontjain elesetteknek és a sztálinista lágerekbe elhurcoltaknak.

kaszonyi gyógyfürdő-szanatórium a vulkáni kúpok alján már a múlt század harmincas-negyvenes éveiben is népszerű hely volt. Főként ízületi fájdalmakban szenvedők kerestek és találtak itt gyógyírt. A szanatórium jelenleg felújítás alatt áll. A szanatóriumtól néhány száz méterre pár évvel ezelőtt nyílt meg a kaszonyi sóstófürdő, amely igen hamar népszerűvé vált a környéken. Szervezett kirándulás keretében gyakran érkeznek ide iskolások. Igen sok család tölti itt nyaranta a hétvégét. A közeli Vita étterem és motel két és négyágyas szobái megfelelő szállást biztosítanak.

A község neves szülöttei:

Itt született Klein György professzor, a stocholmi rákkutató intézet főorvosa, az orvosi Nobel-díj bizottság egyik tagja, akit 1991-ben történt hazalátogatásakor lelkesen fogadtak a helybéliek.

A község szülötte Paksi Mihály (1681- 1744), aki a sárospataki kollégium neves fizikatanára volt; Farkas Lujza (1913-1973) újságíró, irodalomtörténész. Itt született Horthy Béla festőművész, szobrász, Hollósy Simon tanítványa.

Érdekes helyek Települések Mezőkaszony