Beregdédai református templom

Déda már a XIV. században jelentős település volt, több esetben itt tartották a megyegyűléseket. Először egy 1356-ban kelt okmányban történik említés róla. A falu határa egykor királyi birtok volt, később a királynék élvezték jövedelmét, a XV. században a munkácsi várhoz tartozó földekhez csatolták. 1477-ben Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja volt Beregdéda birtokosa, aki felmérettette a falu határát. 1484-ben Mátyás király felesége Beatrix királynő beleegyezésével Korvin Jánosnak adományozta a munkácsi uradalmat a hozzá tartozó Dédával együtt.

1540-ben I. Ferdinánd kötelezte a lelkészi konventet, hogy a munkácsi várhoz tartozó dédai birtokokba tulajdonosként hű szolgálataiért Büdi Mihályt iktassák be.

1566-ban a vidékünkre betört tatár hordák felperzselték a falut, lakosait elhurcolták. Az 1567. évi adóösszeírás csak hat portát említ a faluban.

A református hit hamar gyökeret vert a faluban, az új vallásra áttért hívek birtokukba vették a római katolikus templomot és a szomszédságában álló parókiát.

A templom valószínűleg a XIII. században épült, hajója keletelt, egyenes záródású, keresztboltozatos szentélyéhez tőle alig szélesebb hajó csatlakozik, melyhez nyugati oldalról négyszögű, háromszintes tornyot építettek. A szentély keleti oldalán három, a szentélyt és a hajót mindkét oldalról négy-négy, a falakra merőleges, lépcsős támpillér támasztja meg. A toronyhoz nyugat felől egy nagyobb méretű támpillért építettek. A szentély keleti falában egy félköríves záródású román kori ablak, déli falában egy hasonló, de kisebb méretű ablak látható.

Az északi fal vállköves, befalazott ajtaja az egykori sekrestyébe nyílik, a hajó déli falában két kőkeret nélküli félköríves román kori ablak látható. A toronyalj előterének nyílása félköríves záródású, kapuja csúcsíves. A templomtorony második szintjén keskeny lőrésszerű ablak van. A legfelső szinten lévő ablakok félkörív-záródásúak, keret nélküliek. A szentélyt a hajótól félköríves diadalív választja el. A torony négyszög alaprajzú, gúla alakú sátor sisakkal.

A templomot az elmúlt évszázadok folyamán többször felújították, átalakították. Mai formáját az 1903-ban végzett átalakítás után nyerte.

Lehoczky Tivadar megemlítette, hogy a templom falai egykor valószínűleg freskókkal voltak díszítve, a mészréteg alatt, főleg az északi oldalon, vörös, sárga és fekete színezésre utaló nyomokat talált.

A község egykori lelkésze Koncz Imre három régi templomi serleget mutatott a híres tudósnak, melyek a rajtuk látható bevésések szerint 1620, 1634 és 1667-ből valók. A templom akkori harangján Lehoczky Tivadar a következő feliratot olvasta le: Ez harangot csináltatta Nemes Fuló János uram a dédai eklézsiával együtt Isten dicsőségére. Joannes Schmox cracoviensis me fudit. A.D. 1678.

A templom berendezése egyszerű, népies, a hajó nyugati oldalán fakarzat, a diadalív előtt díszesen faragott szószék áll.