Szernyei Református Egyházközség



Szernyei Református Egyházközség

A Szernyei Református Gyülekezet első ismert emlékei 1552-től datálódik. A következő feljegyzés maradt fent: „Bizonyos földesúr 1552-ben, Zernye helységre ütvén, ott a jobbágyokat megölte, a Templomot, Parokhiát és a lakosok hajlékait felgyújtotta – alkalmasint ezen égés után lettek is maradtak is a lakosok is a tisztábban értelmezett Hit hívei...” 1598-ban anyaegyház volt Beregi Lukács prédikátorságában, 1589–1604. 1645-ben Gersenó (Kirseno, vagy magyarosan Gerzseny) Szernyének volt filiája. Ez a helység XVIII. századra pusztává lett, a Nemes Gerseni család és a lakosság elköltözésével, kik Szernyére és Barkaszóra vonultak át.

A XVII. századból Redmeczi András nevű prédikátor ismert. 1801-ben a 300 lelkes gyülekezetet Szatmári András prédikátor „híven és épületesen” vezette. 1908-ra – száz év alatt – a gyülekezet megháromszorozódott, mert Kovács Kálmán lelkész szolgálata alatt, már 1 128 lelket tartottak számon.

1941-ben az 1 531 fős faluban 1 230 református lélek élt, Horkay István lelkész vezetésével.
27 évig volt itt kántortanító id. Balogh Sándor, aki jelentős értékű népköltészeti gyűjtőmunkát fejtett ki. Gyűjtését rendszerezte, színpadra írta és vitte a szernyei fiatalokkal az 1930-as években elismerten híressé vált Gyöngy Kalárist, azaz a gyöngybokréta kárpátaljai változatát.

A gyülekezet lelkipásztora 1981-től 2001-ig Horkay László volt. 2004-től van a gyülekezet tulajdonában újra a sokat próbált és eléggé rossz állapotban lévő parókia, mikor is adakozásból, visszavásárolta a közösség a lelkészlakást a volt kolhoz utódjától. Van imaóra, házi bibliaóra, s bibliaóra fiatal házasoknak. A gyülekezetben aktív diakóniai munka folyik 22 önkéntes diakónussal.

A templomnak két harangja van. A kisebbiket 1889-ben öntette a gyülekezet László Albert kisgejőci mester által Szigethy László lelkipásztorsága alatt. A nagyobbik harang 1924-ben készült az ugyancsak kisgejőci Egri Ferenc munkájaként.

A gyülekezet parókiájáról 1949 februárjában a lelkészcsaládot kiköltöztette, az épületet elvette a szovjet hatalom. Az épület hosszú időn át a községi tanács tulajdonában volt. A rendszerváltás után gyülekezeti használatba került két helysége is az épületnek, de igazából csak 2004-től van újra a gyülekezet tulajdonában a sokat próbált és eléggé rossz állapotban lévő parókia, amikor adakozásból visszavásárolta a közösség a lelkészlakást a volt kolhoz utódjának részvényeseitől. Azóta kezdett hozzá a gyülekezet a parókia felújításához.


Egyházközség Egyházak Református egyház Vallás Református egyházközség Református egyházközségek Kárpátalján Egyházközségek Kárpátalján


Hirdetés