Berghauer-Olasz Emőke pszichológus



Rohanó világunkban mindenki életében vannak, különböző stresszhelyzetek, nehezebb pillanatok. Van, amikor úgy érezzük, hogy kevesek vagyunk ezeknek a megoldásához, kimerülnek energiatartalékaink. Ilyenkor családtagjainkhoz, barátainkhoz fordulunk bátorításért, megerősítésért, egy-egy biztató jó szóért. Azonban akadhatnak olyan életkörülmények is, amikor ez a támogatás nem bizonyul elegendőnek. Ilyenkor vehetjük igénybe egy pszichológus segítségét, akinek szakértelmével túljuthatunk életünk nehezebb időszakán.

Ilyen szakember a beregszászi főiskolán oktató Berghauer-Olasz Emőke is, akihez bizalommal fordulhatunk különféle problémáinkkal. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról!

– Beregszászban születtem egy szerető család legidősebb gyermekeként. Általános iskolámat a városban végeztem, majd a Nagyberegi Református Líceumba nyertem felvételt. Szép éveket töltöttem el az iskola falai között, ott formálódott igazán a világnézetem. Mindig is úgy éreztem, hogy emberekkel, közösségekkel szeretnék foglalkozni. A líceum elvégzését követően a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (ma II. Rákóczi Kárpátaljai Magyar Főiskola) angol-történelem szakpárján folytattam tanulmányaimat. Itt találkoztam a leendő férjemmel, akivel ma már két gyönyörű gyermeket nevelünk. 

– Miért döntött a pszichológia mellett?

– A líceumi érettségivel egyidőben hitoktatói vizsgát is tettem, így lehetőségem nyílt a beregszászi református gyülekezetben hittanórákat tartani. Ennek keretében óvodás gyermekekkel foglalkoztam. Emlékszem, ahogy megnyílt előttem a kis világuk, valami csodálatos érzés volt. Ez adott inspirációt számomra, itt tudatosult bennem, hogy mindenképpen pszichológiával szeretnék foglalkozni. A pszichológus diploma megszerzése után nem sokkal a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetében sikeresen megvédtem a doktori disszertációmat. Mindig is érdekelt a rajzvizsgálat, a képi kifejezéspszichológia világa, amely által mélyebben megismerhetjük az egyént. Egy kiváló professzor, Vass Zoltán témavezetésének, mentori támogatásnak köszönhetően még jobb szakemberré válhattam. Doktori értekezésemben a kinetikus iskolarajzokkal foglalkoztam, amelyben azt vizsgáltam, hogy a közösségek miként formálják az egyéneket. Számomra ez máig egy nagyon izgalmas terület.  

– Emellett a főiskola oktatója, ahol fiatal felnőtteket tanít. Hogyan lehet jól dolgozni a különböző korosztályokkal?

– A többéves tapasztalatom során megtanultam, hogy mindig az adott helyzetből kell kihozni a legjobbat. Természetesen vannak különböző tényezők, amelyek befolyásolják az oktatás menetét. A 17-18 éveseknek még formálódik a személyiségük, a világlátásuk, feléjük ilyen szemléletben kell fordulni. A felsőbb évesek között vannak, akik már dolgoznak, családot terveznek, más problémák kerülnek náluk előtérbe, hozzájuk egy teljesen más megközelítés szükséges. De mindenki egyedi, megismételhetetlen és csodálatos.

– Tanácsadás céljából is megkereshetik önt az emberek. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban?

–  Az, hogy valaki pszichológushoz jár, eléggé stigmatizáló tényező napjainkban, ezért sokan nem is vállalják fel, hogy problémáik vannak. Nehéz és hosszú időszak az, ameddig valaki felismeri, hogy elakadása van az életében, és felkeres vele egy szakembert. Alakulóban van nálunk a mentálhigiénés szolgálat, amelynek az a célja, hogy minél több olyan szakember legyen Kárpátalján, akik megfelelően tudnak kísérni egy-egy élethelyzetet.

– Ön is részt vett egy mentálhigiénés segítő továbbképzésen, amely a lelki egészség védelmét helyezi előtérbe, majd megalakult a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság (KMMT). Meséljen erről! 

– 2015-ben a Rákóczi Főiskola és a Károli Gáspár Református Egyetem együttműködésében mentálhigiénés segítő szakember kihelyezett képzés indult Beregszászban. A főiskolán a szak koordinátori feladatára kértek fel, amit nem csupán elvállaltam, de a képzés iránti érdeklődésem a jelentkezésre is buzdított. Egy újfajta szemléletmódot sajátíthattam el ezáltal, megtanulhattam, hogyan tudok értő figyelemmel, non direktivitással fordulni egy személy felé. A képzés végén, 2017-ben a végzett hallgatókkal közösen megalakítottuk a KMMT-t, melynek célja a mentálhigiénés szemlélet terjesztése mellett, hogy segítséget nyújtson a kárpátaljai magyarság lelki egészségének fenntartásában, valamint a munkahelyi kiégés megelőzését is szem előtt tartjuk.

– Hogyan lehet megelőzni a munkahelyi kiégést?

– Nagyon fontos a hit megélése, hogy mindenki töltsön időt Istennel. Ebből következik a saját magunkra fordított idő megélése. Olyan hobbik, tevékenységek űzése, amelyek örömöt nyújtanak, lelkileg feltöltenek, de ugyanakkor pihenést is adnak. Lehet ez sport, kertészkedés, kézimunka, bármi, ami kiszakít a mókuskerékből és új inspirációkat ad. 

– A karanténhelyzet egyfajta bizonytalanságot, szorongást okozott az emberekben.

– Így van, ezt én is megtapasztaltam. Ilyenkor az a legjobb, ha az adott napra fókuszálunk. Ha elkezdjük latolgatni, hogy mi jöhet még, hogy milyen rossz lehet a következő nap, akkor még inkább elmerülhetnénk a bizonytalanságban. Azt kell szem előtt tartani, hogy az adott napból miként tudjuk a lehető legtöbbet kihozni. Bizakodóan kell állnunk az élethez.    

– Hogy látja, mi az, amiben emberileg fejlődött az évek során?

– Az elfogadással és a megelégedettséggel kapcsolatban úgy gondolom, hogy nagyon sokat fejlődtem. Ma már megelégszem azzal, amim van, és próbálok abból táplálkozni, abból kihozni a legjobbat. Úgy gondolom, hogy nem kell keseregni azon, hogy mi az, ami nincs, vagy mi az, ami lehetne még. El kell fogadni önmagunkat, így el tudjuk fogadni a másikat is. Mindent, amink van, azt a gondviselő Istentől kaptuk, csodálatos dolgok ezek, amelyeknek érdemes örülni. 

– Mivel foglalkozik szabadidejében?

– Nagyon sok mindennel, állandó pörgésben vagyok. Felnőttként jöttem rá arra, hogy mennyire szeretem a mozgást ­– a futást kiemelten, a természetet és a hegymászást. Amikor csak tehetjük, a férjemmel közösen indulunk el túrázni. Egy-egy ilyen alkalommal feltöltődöm, letisztulnak a gondolataim. Ez is egy olyan dolog, amelyet Istentől kaptunk, vigyáznunk is kell rá.

– Milyen tervei vannak a jövőre?

–  Nagyon szeretnék még tovább tanulni. Két irány van előttem, az egyik a művészetterápia, amely régóta érdekel, a másik a szupervizori tevékenység. Még próbálom eldönteni, hogy melyik irányba induljak először. Emellett a családomra fókuszálok, segítem a gyermekeimet döntéseikben.

– Sok sikert minden területen!

Kurmay Anita



Hirdetés