Beregszászi Városi Művelődési Ház

Kossuth tér



Beregszászi Városi Művelődési Ház

A Kossuth-tér egyik kiemelkedő műemléke volt a beregszászi nagyzsinagóga, melyet 1969-ben kultúrházzá alakítottak át, valamint a tőle nem messze a Széchenyi utcán álló 1912-ben épült szecessziós stílusú rituális fürdő. A zsinagóga a mai Kossuth (akkor Werbőczy) téren épült fel a XVIII-XIX. századokra jellemző stílusban.

Kárpátalján az első zsinagóga Munkácson jött létre a XVIII. század végén. Nemsokára felépült a zsinagóga Beregszászban is. Sajnos felavatásának pontos dátumáról a megyei levéltárban eddig nem sikerült hiteles adatokat találni.

A zsinagóga középső négy oszloppal díszített rizalitjával, félköríves timpanonjával, díszes bejáratával, színes ólomüveggel berakott ablakaival városunk egyik legszebb épülete volt. A második világháború éveiben Hirsch Salamon volt a zsinagóga főrabbija, aki jeles hitszónok, egyértelműen magyar érzelmű ember hírében állt és megérdemelt tiszteletnek örvendett a városban.

Az 1944-ben elfogadott 6 163. számú belügyminiszteri rendelet értelmében Beregszászban is gettókba gyűjtötték a zsidókat, az egyiket a Vári téglagyárban, a másikat a Weisz-tanyán rendezték be. Körülbelül 10 ezer zsidót gyűjtöttek itt össze Beregszászból, Beregvégardóból, Beregkövesdről, Beregsurányból, Bilkéről, Dolháról, Haranglábról, Makkosjánosiból, Tarpáról, Vásárosnaményból. 1944. május 16. és 29. között négy transzportban deportálták őket, túlnyomórészt Auschwitzba, ahonnan sajnos nagyon kevesen kerültek vissza 1945-ben. A holokaust áldozata lett Hirsch Salamon főrabbi is.

1945-ben ennek következtében jelentősen megcsappant a beregszászi zsidó hitközösség létszáma. Hiszen sokan a hazatértek közül is rövidesen elhagyták szülővárosukat.

A központban álló nagyzsinagógát a szovjet hatóságok kereskedelmi raktárnak rendezték be, épületét teljesen tönkretették. Hasonló sorsra jutott a Zrínyi utcai kiszsinagóga is, amelyben egy katonai alakulat lőszerraktára volt.

A málladozó vakolatú, egyre kopottabb és elhanyagoltabb barna színű nagyzsinagóga hovatovább egyre kevésbé válhatott a város központjának díszére. Lebontása kegyeleti okokból természetesen szóba sem jöhetett, tatarozására, rendbehozására pedig a kis létszámú zsidó hitközösségnek nem volt elegendő anyagi eszköze, külföldi támogatásra pedig abban az időben természetesen még nem számíthattak. Így született aztán a hatvanas évek elején a döntés arról, hogy az egykori nagyzsinagógát kultúrházzá kell átépíteni. Az építkezés kezdete tehát még a Hruscsov-korszakba nyúlik vissza, pénzszűke miatt azonban hamarosan elakadtak a munkálatok, az épület köré emelt állványok még jobban elcsúfították a város központját. Csak 1965-ben láttak hozzá ismét az építkezéshez, többszöri halasztás után végül is 1969. július 7-én nyitották meg az épületet.

Később kiderült, hogy az illetékes hatóságok bizony elsiették a dolgot, még legalább egy évre lett volna szükség ahhoz, hogy az épületen belül minden munkát megfelelő módon elvégezzenek. A sietség később megbosszulta magát, a kultúrház fűtése nem felelt meg még a legelemibb követelményeknek sem, nem működött megfelelően a szellőztető rendszer, emiatt télen hideg, nyáron tűrhetetlen hőség volt a termekben, a tűzrendészeti szabályok megszegése miatt több esetben kisebb-hosszabb időre be kellett zárni az intézményt. A kultúrház, ma járási kulturális és szabadidő központként működik.

A rendszerváltás után márványtáblát avattak a kultúrház falán az 1944-ben elhurcolt zsidó mártírok emlékére. Héber, ukrán és magyar nyelven megfogalmazott szövege a következő:

A Beregszászból és Bereg megyéből
1944-ben elhurcolt és a fasiszták
gázkamráiban mártírhalált halt
zsidó áldozatok emlékére.

Az egykori, jelen formájában teljesen átépített nagyzsinagóga közelében áll az 1912-ben épült rituális fürdő szecessziós stílusú épülete. Emeleti részének attikával záródó középső része konzolokra támaszkodik és rizalitként ugrik ki homlokzatának síkjából. Az épületet nyeregtető, középen kimagasodó manzárd fedi. Bejárata, ablakai félkörív záródásúak, felettük mindkét emeleten hullámvonalas vakolatdíszítésekkel. Széles, hangsúlyos párkánya különlegesen szép hangulatot kölcsönöz az épületnek.

Épület művelődési ház kultúra kultűr Kulturális intézmény


Hirdetés